Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A FALU TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁSTÓL AZ ELSŐ TERMELŐSZÖVETKEZET MEGALAKULÁSÁIG (1945-től 1948-ig) A falu 1945. március 21-én szabadult fel és indult el a fejlődés útján. A háborús évek lélektani hatása miatt a szorongás érezhető volt az emberekben. A háború borzalmai okozta retteg oroszoktól és a csajkarendszertől" való félelem zavarta az emberek tisztánlátását. A lakosság túlnyomó többsége egy ideig passzív szemlélője volt az eseményeknek, de az élet azért lassan megindult. Az épületek kis hányadának, de az állatállomány jelentős részének elpusztulása, a fogaterő hiánya nagy nehézségek elé állította a község lakosságát. Nem volt ritka látvány egy tehén — egy ökör alkotta fogategyüttes, sőt fiatal csikókat is hámba fogtak, hogy a földet művelni tudják. A községben megalakultak a politikai pártok, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, és a Kisgazdapárt. A pártok mellett a lakosság megalakította a népi bizottságait, amelyek megkezdték felelősségteljes munkájukat. A Nemzeti Bizottság a község ügyes-bajos problémáit intézte. A Termelési Bizottság a központi szervek irányításának megfelelően, községi termelési terveket állított össze, irányította és ellenőrizte a termelést. Legjelentősebb munkája az egyes gazdák termelési feladatainak megszabása volt és a termelés feltételeinek megteremtése. A Nemzeti Bizottság és a Termelési Bizottság munkája mellett meg kell még említeni, az UFOSZ és a FÉKOSZ, valamint az egyesülésükből létrejött DÉFOSZ munkáját is. E népi szervek a hivatalos közigazgatás (jegyző, bíró) mellett a tanácsok megalakulásáig eredményesen tevékenykedtek. A felszabadulást követően a feladatok homlokterében a földosztás állt. E feladat lebonyolítására létrehozták a községi földosztó bizottságot. Feladata volt, hogy felmérje a kiosztható és az igényelt földmennyiséget. Ebben az időben még akadt olyan szegényparaszt, aki nem akarta elfogadni a földet. Még nem bíztak a rendszer szilárdságában, féltek az esetleges számonkéréstől. Néhány esetben szívós meggyőző munkára volt szükség, hogy elfogadják a földet, majd hogy nem rájuk kellett erőszakolni azt. A rendelkezésre álló föld igazságos elosztása nagy problémát jelentett. A Földosztó Bizottságon belül a Nemzeti Bizottságban és a községi képviselő testületben harc folyt, hogy ki mennyi földet kapjon. Közel három évtized távlatából visszatekintve, az egyszerű cselédemberek, zsellérek nagy hozzáértéssel, józansággal és igazságosan oldották meg ezt a feladatot. A földosztás kapcsán kiosztásra került a győri püspökségnek a falu határában fekvő János-majori birtoka, amelyből az úgynevezett Nagyatádi földosztáskor látszatra a falu