Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A közös földterület, valamint a taglétszám az 1950-es évek során — az egyes évek közötti kisebb mozgás ellenére - jelentősen nem változott. A be- és kilépések nagyjából kiegyenlítették egymást. 1959 őszén lett Abony termelőszövetkezeti község. A „Kossuth" földterülete ezzel egyidejűleg mintegy hatszorosára, taglétszáma 8,5-szeresére nőtt. A családok létszáma még ennél is gyorsabban emelkedett, kereken 11,5-szeresére. Ennek értelemszerűen az lett a velejárója, hogy a korábbinál kevesebb terület jutott egy tagra és egy családra. A községben még további három termelőszövetkezet alakult, összesen 14 190 kh-on 1989 taggal. Az aránytalan fejlődés azonban mást is jelez. Nevezetesen azt, hogy a „kis Kossuth"-nak nagyobb volt a vonzóereje, mint három másik társának, konszolidáltabb viszonyok uralkodtak, nagyobb volt a jövedelem. Ez a kezdeti erős vonzás a megszilárdulási periódusban némi hátránnyal is járt, de összehasonlíthatatlanul több előnnyel. Az aránytalanul felduzzadt tagság munkával való ellátása, szervezett mozgatása kétségkívül gondot jelentett a vezetőségnek, viszont óriási előnyként könyvelhető el, hogy a szövetkezetnek sohasem voltak munkaerő gondjai, ami siettette a megszilárdulás folyamatát. A terület- és létszámnövekedés alapján a termelőszövetkezet történetét két periódusra oszthatnánk, a megalakulást követő két évet nem számítva: 1951—59 és 1960—69 közti szakaszokra. A föld minősége, művelési ágak változása A közös földterület aranykorona értékéről 1955-ből áll rendelkezésünkre az első adat, de mivel az 1959. évi átszervezésig lényeges területváltozás nem volt, az arany koronaérték is változatlan maradt. A közös földterület aranykorona értéke az említett időszakban 8 253 aranykorona, az 1 kh aranykorona értéke 16,6 volt. A tagok által bevitt földek átlagos aranykorona értéke még ennél is jobb volt, 17,8 aranykoronát tett ki. A föld minősége tehát az országos átlagnál lényegesen jobb volt, ami kétségkívül belejátszott az első évek kielégítő eredményeibe. Az 1959. évi átszervezés után valamelyest romlott az átlagos aranykorona érték, kereken 16 aranykorona/kh-ra esett vissza. A művelési ágak arányaiban lényegesebb változást mindössze a 70 kh szőlőtelepítés és felújítás jelentett, továbbá szántóvá minősítették az 5 kh kiöregedett gyümölcsöst. A szántó 90%-on felüli aránya a termelőszövetkezet egész története során jellemző marad, ami egyúttal a gazdaság termelési profilját is meghatározza (2. táblázat). Vagyoni és Jövedelmi viszonyok Az 1950-es évekre vonatkozóan csak a fel nem osztható szövetkezeti alap, termelési alap és a tagok részesedése alapján tudunk olyan homogén sorokat képezni, amelyek a változást az egész időszakra vonatkozóan tükrözik. Ennek alapján kíséreljük meg a jellemző periódusokat az 1950-es években szétválasztani. Természetesen minden érték-