Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az Abonyi „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
Előző birtokmcgoszlás csak a 20-25 kh-as kategóriáig érzékelteti a földreform jellegét, a nagyobb „birtokokon" az összeírás idején már a szövetkezeti gazdálkodás kezdeteivel találkozunk. A birtokok száma és földterülete különösen a legkisebb birtokkategóriákban emelkedett. Az 1 kh-nál kisebb birtokok száma közel megduplázódott, területük megötszöröződött feltehetően a házhely-osztás eredményeként. Az 1—5 kh-as kategóriában a birtokok száma közel 48%-kal növekedett, a hozzájuk tartozó földterület több mint háromszorosára nőtt. A földbirtok elaprózódása tehát igen nagymértékű. Az átlagos birtoknagyság mindössze 4,6 kh, de az 1 kh-nál kisebb birtokok figyelmen kívül hagyásával is valamivel kevesebb, mint 8 kh. Magától értetődik, hogy a törpebirtokoknak ez az életképtelen tömege még nagy munkaintenzitás mellett sem lett volna tartósan képes a nagy paraszti népesség eltartására. Ehhez azonban még hozzájárultak az 1950-es évek elején a fokozódó begyűjtési terhek és ezzel együtt a más foglalkozási ágakba való elvándorlás. A népesség foglalkozási ágak szerinti megoszlása 1949 1960 fő % fő % Mezőgazdaság 9626 61,7 6156 37,8 Bányászat, ipar és építőipar 2878 18,4 5474 33,6 Közlekedés 813 5,3 1135 8,2 Kereskedelem 364 2,4 602 3,7 Egyéb 1904 12,2 2711 16,7 Összesen: 15585 100,0 16078 100,0 Az 1949. évi 61,7%-kal szemben 1960-ban a népesség 37,8%-ának megélhetési forrása a mezőgazdaság. Ez a rohamos csökkenés nem kevés gondot jelentett az 1959-ben termelőszövetkezeti községgé vált Abony fiatal, szervezetileg még nem szilárd, felszereltségüket tekintve a megindulás állapotában lévő szövetkezeti gazdaságainak. Amint azonban a monográfiánkban szereplő termelőszövetkezet példáján is látni fogjuk, úrrá lettek a nehézségeken és ma már inkább a munkaerő felesleg jelent problémát és nem a munkaerő hiány.