Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

UTÓSZÓ A szövetkezet útja szépnek, eredményesnek mondható. 1973 derekától kezdődően azonban egyre többször vetődött fel a szövetkezet tagságában és vezetőségében az a kérdés, hogy vajon meddig fokozhatok az eredmények, mit kellene tenni, hogy tíz év múlva is eredményesen zárják a gazdasági évet? Kovács László elnök így vélekedik: „Az adott természeti és közgazdasági környezet már nem túl sok lehetőséget biztosított az eredmények további fokozásához, mi pedig nem akartunk megállni, egyhelyben topogni. A szövetkezet tagsága elégedett, de elégedett lesz-e tíz év múlva, ha nem tudjuk munkakörülményeit, életszínvonalát tovább javítani, ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak bennünket. A munkaerő utánpótlás évről-évre nehezebb, a korszem gépek és berendezések alkalmazásának egyre inkább útját állja a meglévő üzemméret és a relatív tőkehiány. Előre kellett néznünk, így jutottunk el ahhoz a gondolathoz, hogy a vácszentlászlói és a zsámboki termelőszövetkezetekkel közösen összefogva nyitunk utat a továbbfejlődésnek". Mint kiderült, a vácszentlászlói és a zsámboki szövetkezetek tagságát és vezetőségét is hasonló gondolatok foglalkoztatták. Ezek után nem volt nehéz az egymásra találás. 1973. december 6-án a részközgyűlések kimondták az egyesülést. A közös gazdaság az „Egyesült Zöldmező" nevet vette fel. A szövetkezet 1673 tagja és alkalmazottja 10.249 holdon gazdálkodik, 154 mülió forintos közös vagyonnal. Az éves termelési érték 180—200 millió körül alakul. A folyamatos beruházásokra és a korszerű technika fogadására 20 millió forintot fordítanak 1974-ben.