Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A VALKÓI ÚJ ÉLET TAGSÁGA TUDATÁNAK ÉS ÉLETKÖRÜLMÉNYEINEK ALAKULÁSA A nagyüzemi gazdálkodás kialakulásával és erősödésével Valkón is létrejöttek a legfőbb gazdasági feltételek, a dolgozó parasztok gondolkodásának, lelkivilágának megváltoztatására, tudatuk szocialista átformálására. A termelőszövetkezet lett az az anyagi bázis, amelyen az új falu, az új szocialista paraszti élet felépült. A szocialista építés során bekövetkezett jelentős változások ellenére, míg a parasztok kistulajdonosok voltak, gyökeres átnevelésükről nem lehetett szó. A valkói parasztság pusztán azzal, hogy szövetkezeti paraszt lett, gondolkodásában, lelkivilágában nem lett öntudatos szocialista. Életformája, tudata, szokásai évszázadok során formálódtak ki, nem változhattak meg egy csapásra. A tegnapi, egyénüeg gazdálkodó paraszt nehezen tudja leküzdeni korábbi énjét. Reményeivel, bizakodásával bevitte a szövetkezetbe kételyeit, a kistulajdonosi szemléletét és ennek számos maradványát. A szövetkezetben több olyan probléma keletkezett, amelynek gyökere a korábbi osztályrétegeződésből adódott. A szövetkezetbe a parasztok különböző nagyságú földdel léptek be. A kevés földdel rendelkezők gyakran úgy érezték, hogy „a középparasztokra, a módosabb gazdákra kell dolgoznunk, hiszen több földet kellett megművelnünk, mint azelőtt". A módos parasztok viszont úgy ítélték meg, hogy: ,,a közös vagyon kialakulásában nagyobb szerepünk volt, hiszen mi vittük a több földet és felszerelést". Keletkeztek ellentmondások abból is, hogy a szövetkezet vezetőségében kezdetben a középparasztok voltak a többségben. A vezetőség 70%-a középparasztokból és 30%-a szegény parasztból tevődött össze. Lehetett olyan hangokat hallani, hogy „régebben is ők dirigáltak, most is ők parancsolgatnak". Nagy gondot okozott kezdetben a szövetkezet vezetőségének a szövetkezeti tulajdonhoz való viszony is. A magántulajdonhoz való ragaszkodás annyira begyökeresedett a parasztok tudatába, hogy egy ideig még a szövetkezetben is a maguk érdekeit nézték. Különösen az első egy-két évben, — amikor a jövedelem alacsony volt — fő figyelmüket a háztáji felé fordították. Megnyilvánultak olyan törekvések, amelyek arra irányultak, hogy a háztáji gazdaságot a törvényesen megengedettnél nagyobbra méretezzék. Gyakori volt az olyan eset, hogy előbb a háztájit művelték meg és ha ott végeztek, akkor mentek a közösbe dolgozni. Jelentkezett a kistulajdonosi önzés is. Sokan akadtak, akik lebecsülték a közös vagyon gyarapítását „osszunk szét mindent, hiszen magunknak dolgoztunk" jelszó alatt. Erőteljes volt az a követelés is, hogy a munkaegységre járó rész nagy része természetbeni legyen, hogy a szokásos és a szükségletet meghaladó terményt és élelmiszert tartalékolják vagy a piacon ők maguk értékesítsék az állami felvásárlási árakat jóval meghaladó áron.
