Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A SZÖVETKEZET ÁTTÉRÉSE A VÁLLALATI GAZDÁLKODÁSRA (1967-1973) A termelőszövetkezet fejlődésének harmadik szakasza az új gazdaságirányítási rendszer megjelenésével kezdődik, melynek bevezetésével erősödtek az Új Élet termelőszövetkezetben is a vállalatszerű gazdálkodás lehetőségei. A fejlődés második szakaszában létrejött a termelés anyagi-műszaki bázisa. Megtörtént az állóeszközök újraértékelése, az elhasználódást hitelelengedés formájában jóváírták, ezzel a hitelek felére csökkentek. Létrejött az amortizációs alap. A szövetkezeteket megillető kedvezmények körének kibővülése szintén kedvezően hatott a szövetkezet gazdálkodására. Az 1966-1968 között végrehajtott mezőgazdasági árszínvonalnövelés, és a szabadabb tervezési rendszer lehetőséget adott a szövetkezetnek, hogy természeti és közgazdasági adottságait jobban tudja kihasználni. Növekedett a termelőszövetkezet pénzügyi önállósága, ezzel felelőssége is. Beruházási hiteleket csak megalapozott döntések után kaphat a szövetkezet. A hitelek fő célja azok gazdaságos felhasználása, a termelés bővítése és a jövedelmezőség fokozása. A rendeletek lehetővé tették a melléküzemági tevékenység fejlesztését is. A szövetkezet élni is kezdett a lehetőségekkel. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény, a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvény a termelőszövetkezet működését az új követelményeknek megfelelően szabályozta, tisztázott több jogi vonatkozású kérdést is. Rendezésre került a vezetés módja, a háztáji földhasználat is. Elkészült a termelőszövetkezet új alapszabálya, ügy- és munkarendje. A termelőszövetkezetek működési és gazdálkodási viszonyában végbemenő változások szükségessé tették a szövetkezetek állami irányításának módosítását is. Az eddigi operatív gazdaságszervezés helyett a járási tanács hatósági, igazgatási tevékenysége került előtérbe. Az önállóság fokozódása megteremtette a munkafegyelem, a közös gazdálkodáshoz kapcsolódó közös és egyéni érdek összehangolásának, a tagság tudata gyors átalakításának feltételeit. 1. A termelés szerkezete 1963 óta a szövetkezeti tagság a növénytermesztést tartotta a gazdaság fő üzemágának. Emellett súlyt helyezett az állattenyésztés fejlesztésére is. A fejlődés harmadik szakaszában az állattenyésztés a növénytermesztéssel egyenrangú ággá változott, sőt 1973-ban már az állattenyésztést tartották a fő üzemágnak. Ezt szemlélteti a 4.sz. táblázat.