Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
is rögzítették. Az állattenyésztésben dolgozók munkaideje napi 10 óra volt. A traktorosok, gépkocsivezetők, rakodó munkások „munkájuk állandó jellegű, munkára mindennap kötelesek megjelenni" — köti ki a megállapodás. Ők is 10 órát dolgoztak. Szükség szerint a megállapodás értelmében igénybe vehette vasár- és ünnepnap is őket a szövetkezet túlóra, illetve a munkáért járó béren túl még plusz 50% munkadíj ellenében. A növénytermesztésben a kapás kultúráknál „Területvállalási és jövedelmezési" megállapodást kötött minden egyes területvállalóval. A megállapodás külön rögzítette a gyalogos és külön a munkacsoportba beosztott fogatos szövetkezeti tagok feladatait és a munkáért járó bért. A gyalogmunkások külön-külön kötöttek szerződést. A munkákat azonban, egy-két esetet kivéve, munkacsoportokban végezték. A külön kötött szerződés nem zavarta a munkacsapatok közös munkáját, hiszen a vállalt területnagyságok egyformák voltak. A szerződést csak „garnitúrában" lehetett megkötni. Egy „garnitúra" 1965-ben a következőket foglalta magában: Kukorica Burgonya korai Bokorbab Uborka 1,5 kh 450 n.öl 535 n.öl 530 n.öl Cukorrépa Burgonya őszi Paradicsom Juliskabab 535 n.öl 500 n.öl 180 n.öl 150 n.öl A munkacsapatba beosztott fogatosok feladata volt a munkacsapat által vállalt területre a vetőmag, trágya, az ültetéshez szükséges öntözővíz kiszállítása, az ekekapálás elvégzése, a termények beszállítása. Szerződésben rögzítették, hogy a fogatos „a munkacsapat tagjait az általuk meghatározott indulási helyről a területre ki- és hazaszállítja." A fogatosok által vállalt terület azonos volt a munkacsoport tagjai által vállalt terület nagyságával. A gyalogmunkások az említett munkák ápolásán túl kötelezték magukat, hogy „a brigádvezető felszólítására 10 munkanapot (lóvezetés, morzsolás, stb.) kötelesek dolgozni munkaegységre". A fogatosok pedig tudomásul veszik, hogy „amennyiben a munkacsapatomnál vállalt feladatokat elvégeztem, teljesítménybérezés szerint egyéb gazdasági munkák végzésére a szövetkezet rendelkezésére állok." Míg a fejlődés első periódusában, főként az 1960—61-ben a szövetkezet nagy munkaerőhiánnyal küzdött, a fejlődés második szakaszában már elegendő mennyiségben állt rendelkezésre a munkaerő, a tagság munkához való viszonya is jelentősen megváltozott. A munkaerőgazdálkodást jellemzik a következő adatok:
