Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története
A sertéstenyésztésben prémium illette meg a gondozókat, ha az elhullási százalék a választási malacoknál nem érte el a 3%-ot, a süldőnevelésben és a hizlalásnál pedig a 2%-ot. Prémiumként egy darab átlagsúlyú választási malacot kaptak a dolgozók. A szarvasmarhatenyésztésben a prémium alapja a tervben rögzített tejmennyiség túlteljesítése volt. A növendék- és a hízó marha-gondozót akkor illette meg prémium, ha az előírt súlygyarapodást túlteljesítette. Prémiumot kaptak a borjúnevelők, ha a napi előírt súlygyarapodást teljesítették, és elhullás-mentesen adták át a rájuk bízott állatokat a növendék-gondozóknak. A szarvasmarhatenyésztésben dolgozók pénzben kapták a prémiumot. A fogatosok ápolási díjat kaptak, ápoláson túl végzett munkáért a munkaegységkönyv volt a mérvadó. Idegeneknek végzett munkáknál vagy a tagok részére végzett munkáknál a befizetett díj 40%-a illette őket. Premizálásukat célprémiumokkal oldotta meg a vezetőség. A traktorosoknál az elvégzett munkák díjazásának alapja a gépállomási munkadíjtarifa volt. A fogatosokhoz hasonlóan ők is célprémiumban részesültek. A növénytermesztésben a kapás kultúrák közül a kukorica és a burgonya ápolása és betakarítása részesben történt. A tervezett mennyiség 20%-át, a terven felüli termés 50%-át kapták a tagok. Ezenkívül holdanként 5, illetve 6 munkaegység-jóváírásban részesültek. A zöldbab, újburgonya és cukorrépa-ápolási és betakarítási munkáiért minden megtermelt 100 forint után 33 forint illette meg a dolgozót. Az uborka, paradicsom, juliskabab ápolásáért és betakarításáért minden megtermelt 100 forint után 40 forint részesedést fizetett a gazdaság. A fel nem sorolt munkákra a munkaegységkönyv előírásai voltak az irányadók. A vezetők bérezését is megoldotta az említett közgyűlési határozat. Az elnök 2.900 forint készpénzt és 55 munkaegységet kapott havonta. A főagronómus és a főkönyvelő az elnök fizetésének 90%-át kapta. Az állattenyésztő és növénytermesztő agronómus bére 1.500 Ft és 30 munkaegység havonta. A függetlenített brigádvezetőket 52 munkaegység illette meg. Ez a bérezési forma lényegében 1967-ig maradt fenn. A vezetőség javaslatára a közgyűlések évente apróbb korrekciókat hajtottak végre, figyelembe véve a technikai feltételek változásait és az „egyenlőségekre való törekvés nélkül a nagy kereseti különbségek megszüntetésére" irányuló célkitűzést, mint olvashatjuk 1965-ben a vezetőségi ülés jegyzőkönyvében. A közös gazdaságból szerzett jövedelmen túl a háztáji gazdaság jövedelem-kiegészítő szerepet tölt be a tagság jövedelmében. A fejlődés második szakaszában a háztáji körül kialakult viták elcsendesedtek. 1964. február 27-én megtartott vezetőségi ülésen állapítja meg Kovács László főagronómus, hogy „a háztáji földekkel most már semmi probléma nincsen, mert mindenki a törvényes előírások alapján kapja a földet". Majd így folytatja: „Annál inkább baj van a háztáji állatállománnyal. Az elmúlt öt év alatt csökkenés mutatkozik a területen. Különösen nagy a visszaesés a szarvasmarha-állományban. Mindent meg kell tennünk, hogy a csökkentést megakadályozzuk, hiszen a háztáji állatállomány termékeire számít a
