Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

visszatelepedtek. Négy-öt év múltával újra 6 portát, 14 zsellért és 3 szegényt számláltak. Az 1696-1697-es években 306 ember élt a faluban. Az idők folyamán az egyre növekvő népesség, az árutermelés térhódítása, a szántóterületek kiterjesztését tették szükségessé. A terjeszkedés az erdők rovására történt. Az újonnan művelésbe vett területek minőségileg rosszabbak voltak a régieknél. Az 1714. évben a pestisjárvány következtében a falu lakosságának 1/3-a elpusztult és ez akadályozta a falu gazdasági fejlődését. Az 1700-as évek elején a Rákóczi-szabadságharc következtében ez a terület is a kuruc-labanc háborúk színhelye lett. Erről az időről a gazdálkodásra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Az 1700-as évek közepe táján a mezőgazdasági termelésre az eddiginél egyre nagyobb mértékű árutermelés (gabona) a jellemző, és ezért ebben az időben alakult ki s ekkor vált uralkodóvá a majorsági gazdálkodás. Az addig művelésbe vett terület nem volt elegendő és emiatt újabb erdőket irtottak ki. A majorság a jobbágytelkek megrövidítésének árán jött létre. Az árutermelés fokozása újabb szántókat követelt, ezért a művelési ágak változása állandóvá vált. A terjeszkedés a rét és a legelőterületek rovására történt. A szántóterület növekedett, a falu lélekszáma nőtt és szaporodott a jobbágycsaládok száma. Ezt a tendenciát mutatják az alábbi adatok is, a telki állomány területének, a lakosság számának és a szántó nagyságának változásával (kh-ban): LélekHázak Szántó Rét Év Jobbágy Zsellér szám száma kh kh fő db 1594 49 9 306 — — — 1696 25 — 502 — 621 1728 39 16 300 — 1212 123 1752 43 31 583 61 1601 90 1778 46 14 580 64 1146 88 1828 63 27 802 107 1013 79 1841 64 26 846 110 1642 84 A népesség száma az 1700-as évek végétől emelkedő tendenciájú. Nőtt a jobbágyok száma és a szántó területe. A község lakosságát középbirtokosok, telkesjobbágyok és zsellérek alkották. A birtokviszonyokban 1848-ig lényeges változás nem történt. A falu 1848-ig a győri püspökség tulajdonában volt. Kivétel csak a nemesek tulajdonát képező földterület, amelynek nagyrésze a mai Nemestag nevű dűlőben terült el. A jobbágyok életébe kevés változást az 1848-ba életbe lépett „önkéntes örökváltsági