Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

nem haladhatja meg az 1.600 n.ölet. Meg kell bontani a területet és két részre kell kiadni, hogy az öregek ne érezzék magukat úgy, mintha nem kaptak volna háztájit. A megbontást 800-800 n.ölenkéntkell elvégezni." Az 1961. május 2-án megtartott közgyűlésen Grébel Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke felveti, hogy: „Eltérések vannak a háztáji földek kiosztásánál, szabálytalanságok fordulnak elő. Ez hamarosan ki lesz vizsgálva." Az elnökhelyettes így védekezik: „A tsz-vezetőség 3 tagú háztáji földosztót jelölt ki, melyet a későbbiek folyamán 3 taggal kibővített. A földosztó bizottsággal — mielőtt megkezdték volna a háztáji földek szétmérését és elbírálását, — ismertetve lettek az erre vonatkozó rendeletek. Munkájukba a vezetőség nem óhajtott beleszólni, ezért a felelősséget a háztáji földosztó bizottság tagjai vállalják. Nehéz volt mindenkinek igazat adni, mert részint a különélést, részint pedig a háztáji föld jogosultságot nehéz volt megállapítani." Erre Bényi József így válaszol: „Nem minden esetben a földosztó bizottság volt a hibás. Erre bizonyíték, hogy a vezetőség határozata alapján garnitúrákra osztották fel a területeket és ezekre állapították meg a háztáji földet. De baj volt a garnitúra megállapításánál, mert nem volt élesen elhatárolva a garnitúra fogalom." A jegyzőkönyv szerint: „Határozat ezen napirendi pontban nem született." A problémákat bonyolította az is, hogy a tsz-tagok jelentős belterülettel rendelkeztek. A belterületet a házhoz tartozó nagy kertek jelentették, amelyek elöregedett és igen erősen megritkult szőlőből és gyümölcsösből álltak. A tagság nem járult hozzá, hogy ezeket a területeket beszámítsák a háztájiba, egyébként is a tagság nagy részénél nagyobb volt a háztáji jogosultságnál, inkább lemondott róla. A szövetkezet pedig zárt jellege miatt nem tudta megművelni. A problémát úgy oldották meg, hogy a kerteket csekély térítés ellenében bérbeadták a tulajdonosoknak. A közös és a háztáji gazdaság kapcsolatának egyik legvitatottabb kérdése volt a munkaerő biztosítása mellett, hogy a tagság jelentős háztáji földdel és „bérelt belterülettel" rendelkezett az első években, még a vezetőség „az erdészettel történt megbeszélés alapján erdőterületeket is juttatott a tagságnak, melyben köztest termelhetett." A tsz amúgy is meglevő munkaerőgondjait a háztáji és az erdőművelés elvállalása még csak fokozta. A tagság előbb a háztájit művelte és csak azután ment a közösbe dolgozni. Az 1961. május 2-án megtartott közgyűlés beszámolójában olvashatjuk, hogy: „A munkák mostani végzését nagyban akadályozza az, hogy a fogatosok munkája a háztáji földek kiosztása után labilis és szétesett." A jegyzőkönyvekben gyakran olvashatunk olyan kitételeket, hogy: „a háztájiban végzett munka újból csak megakadályozta a közös munka időbeni elvégzését." A háztáji körüli viták is csak a fejlődés második szakaszában oldódtak meg. 1962-vel a szövetkezet életében bezárult egy fejezet. A megalakulás körülményeiből, a vezetés gyengeségéből adódó nehézségek és problémák megoldódtak. A szövetkezet 1962-es eredményei meggyőzték az ingadozókat, a szövetkezet bukását várók csalódtak. Többen felélték tartalékukat, belátták, hogy a közös munkától való távolmaradásuk nem akaszthatja meg a szövetkezet fejlődését. Csak maguknak okozhatnak kárt.