Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Rábacsanaki „Kossuth" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

számolni kell belvizekkel, aminek levezetése csatornahálózattal, árokrendszerrel történik. A távol eső folyók áradás esetén nem veszélyeztetik közvetlenül a község területét és ez kedvező a mezőgazdasági termelés szempontjából. Öntözésre berendezett terület 1200 hold. Területének nagy részét erdőség borította. Az erdőírtások időszaka a római korig nyúlik vissza. Ebben az időben a község területének egy része már mezőgazdasági művelés alatt volt. Talajainak nagy része az erdőtalajokhoz sorolható. Ezen kívül megtalálhatók a barnaszínú öntéstalajok, a lösz és a jóminőségű vályogtalajok. A falu határának 5%-át az öntésjellegű réti anyagtalajok, 5%-át a könnyű vályogtalajok, 15%-át a középkötött agyagtalajok, 50%-át az agyagtalajok és 25%-át a réti öntésjellegű igen kötött agyagtalajok alkotják. A talajok nagy része nehézművelésű. E talajokon sikeresen termeszthető a búza, tavaszi árpa, őszi árpa, cukorrépa, lucerna, vöröshere, kukorica, silókukorica és a napraforgó. A talajok vízgazdálkodása viszonylag jó. Szárazság esetén azonban az agyagtalajok művelése majdnem lehetetlen. A talaj tápanyagszintje megfelelő, humusztartalma kielégítő, száraz időben nagyon meghálálja az öntézést.