Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

,,A termelőszövetkezet legfőbb testületi szerve a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll". (III. TV. 16. §.) A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben 1960 és 1971 között megtartott közgyűléseken összesen 254 hozzászólás hangzott el. Ez körülbelül azt jelenti, hogy közgyűlésenként átlagban 10 termelőszövetkezeti tag fejtette ki véleményét, ami a tagság aktivitásának bizonyítéka. A hozzászólók döntő többsége növénytermelésben dolgozó tag volt. őket az állattenyésztők, fogatosok követték. Traktorosok, műhelymunkások, „egyéb" fizikai dolgozók ritkábban nyilvánítottak véleményt. A hozzászólák kor szerinti bontása azt mutatta, hogy közöttük valamivel több az idősebb (40 év feletti), mint a fiatalabb. A hozzászólások nagy része gazdasági-személyi jellegű volt. „Ez a gazdasági-személyi jellegű kifejezés azt jelenti, hogy az illető tag valamilyen közösséget érintő gazdasági kérdésbe ágyazta személyes ügyét"*. Érdekes, hogy az elmúlt tizenkét év adataiban nem találtunk tendencia változásra utaló jeleket sem a hozzászólók munkakörét, korát, sem pedig a felvetett témákat illetően. Különbségeket, jellemző eltéréseket akkor sem fedeztünk fel, amikor az 1906előtti, illetve utáni helyzetet hasonlítottuk össze. Egyetlen egy esetben bukkantunk törvényszerűségre, mégpedig a hozzászólók nemek szerinti összevetésekor. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet 1965. évi közgyűlési jegyzőkönyvében találkoztunk legelőször női felszólaló nevével. Ezt követően több alkalommal is: 1970-ben pl. 7, 1971-ben 4 hozzászóló volt nő. Úgy látszik, hogy a közgyűlések jellege alig-alig változott az elmúlt évtizedben: a „zátfÉiámadó" körzgyülés inkább ünnepségszámba megy (ebben a szövetkezetben volt mit ünnepelni), a „tervtárgyaló" közgyűlés pedig a tagság számára információforrás, a vezetőség részére a már kialakított döntések jóváhagyását jelenti. A vezetőség jogait és kötelességeit szintén törvény határozza meg. Az új termelőszövetkezeti törvény a döntések zömét a vezetőség körébe utalja. Az év közben felmerülő kisebb-nagyobb horderejű ügyek nem valók a közgyűlés elé. Nem is beszélve arról, hogy egy-egy fontosabb döntés megszületésének ideje milyen nagy mértékben befolyásolhajta a nyereséget. A vezetőségnek jelenleg 15 tagja van, bár korábban volt olyan esztendő, hogy 31—35 tagból állott. Általában havonta egyszer üléseznek. A közgyűlések közötti időszak szinte valamennyi problémájában itt döntenek. A döntésben szavazati joggal rendelkező vezetőségi tagokon kívül mintegy 25 szövetkezeti tag tanácskozási joggal részt vesz a vezetőségi gyűléseken. Szerepük nemcsak abban nyilvánul meg, hogy javaslataik sok esetben értékesek, hanem legfőbképpen abban, hogy rajtuk keresztül „érzékeli" a vezetőség a tagságot. Úgy is foglalmazhatjuk: általuk részelteti a szövetkezet vezetősége a tagságot az évközben felmerülő problémákban. S van még egy további fontos szerepe a 25 „kiegészítő" vezetőségitagunk: nemcsak „felfelé" hanem „lefelé" is közvetítik az információt, ezzel mintegy könnyítik a 15 fő szavazati joggal is rendelkező vezetőségi tag ilyen irányú munkáját. A vezetőség általában „legyen" vagy „ne legyen" kérdésekben dönt. A több alternatívát egymás mellé állító mérlegelésnek akadályai vannak: részben kép. * Szemes Lajos: A termelőszövetkezetek testületi vezetésének néhány tapasztalata. Gazdálkodás. XVI. évf. 1972. 7. sz.