Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

is dolgoznak, többet is keresnek az átlagnál. Ők a szakma mesterei, a fontos részterületnek legalább olyan kiváló művelői, mint hajdan a „jó gazda­ember" volt. A termelőszövetkezet vezetői „sorolják" a szakmunkásokat, a kiválók felé nagyobb az elvárás, rájuk számít a vezetés a legfontosabb fel­adatok megoldásában, ennek megfelelően egységnyi keresetük is magasabb. Ez az átrétegződés nem megy végbe anélkül, hogy a háztáji gazdaság válto­zatlan maradna. A fiatal szakmunkás termelőszövetkezeti tag nem vagy alig tart már nagyállatot. Szabad idejét sajnálja már az otthoni állattartás­tól. Pihenni, szórakozni, tanulni akar, szakmája után viszont többet vár a közöstől, mintegy a háztáji pótlását is. Ennek fejében ő is többet ad: szak­mailag magasabb színvonalú munkát és nagyobb munkatermelékenységet, az értékes munkaeszköz megőrzését, karbantartását, hatékony kihasználá­sát. Korábban egy-egy kasza, kapa, villa, 2 lovas fogat volt a felelősségére bízva: értéke 5—-100, vagy 30—40 ezer forint. Az előállított termelési érték alatta volt az évi 30 ezer forintnak. Jelenleg nem ritka az olyan termelő­szövetkezeti tag, akinek gondjaira bízott eszközök értéke csak százezer forintokban fejezhető ki, és az évi termelési érték átlagosan is közel van a százezer forinthoz, de nem ritkán az egy dolgozó által megtermelt érték megközelíti az egymillió forintot is. Ehhez már kevés a régi ismeret, erősen „meg kell fejelni" újonnan tanultakkal. Ez az alapvető különbség és ennek a rétegződésnek társadalmi, politikai hatása van a falu arculatára. — Tény, hogy a tagok között alapvető vagyoni különbség ma nincs, a múlt ezen átkos maradványa megszűnt, összes kihatásával. De az is tény, hogy nem egyforma, jövedelmi viszonyok között él minden parasztember, még az „Aranykalász" Termelőszövetkezet tagsága sem. Most nem a kereseti kü­lönbségekre gondolok, bár ilyen is van. De nem ez érdemel szót, hanem az, hogy vannak szép számmal szegény emberek. Olyanok, akiknek nincs szak­májuk, nincs állandó munkalehetőségük, csökkent munkaképességűek, jára­dékosok, korai nyugdíjasok. Ezek jelentős réteget képviselnek! Az eredmé­nyesen gazdálkodó „Aranykalász" Termelőszövetkezetben is, ahol meg­különböztetett módon gondoskodnak róluk, helyzetükön csak javítani lehet (javítanak is), de alapvetően megváltoztatni nem. Az „Aranykalász" Termelőszövetkezetben helyzetük lényegesen jobb az át­lagosnál. Ennek ellenére ezt a társadalmi problémát figyelmesen tanulmá­nyozni kell. Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy helyzetükön tovább javítsanak. A további eredmények alapján folyamatosan lehet javítani a szo­ciálpolitikát részfoglalkoztatással, kiegészítő üzemágak létesítésével stb. lehet növelni jövedelmüket. Számuk a tagság kedvezőbb korösszetétele következtében csökkenni fog, és az ezután nyugdíjba menők lényegesen ked vezőbb helyzetben lesznek már. Történelmi feladata a termelőszövetkezeti­mozgalonmak, hogy ezt a szociális problémát is megoldja. Tovább fejlődik a vezetés A termelőszövetkezet vezetési módszerei tovább tökéletesedtek, mindinkább érvényesülnek az ágazati és vállalati vezetés elemei. A szakemberek nagyobb terüle­tet és önállóságot kapnak. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesz­tésére is gondja van a vezetőségnek. 4* 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom