Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

(„bajlódik a közös az én portékámmal is"), a közös és háztáji gazdaság szerves egységének elméletét sikeresen alkalmazza a napi gyakorlatban. Természetesen nem feladata e tanulmánynak, hogy a jövedelemrészesedés rendszerét részletesen leírja. A jellemző tények ismertetésével azonban rá kívántam mutatni, hogy a termelőszövetkezet vezetése 12 év alatt végrehajtott módosításaival minden esetben arra törekedett, hogy érvényt szerezzen a törvényes rendelkezéseknek, kifejezésre juttassa a tag tulajdonosi érdekeit, biztosítsa az üzemi fegyelmet, szervezettséget, anyagilag tegye érdekeltté a tagokat a termelési színvonal emelésében, erősítse és fejlessze a közös gazdaság termelőkapacitását, bővítse az újratermelést. Megváltozott a létavértesi parasztság Az elmúlt 12 év alatt korszerű nagyüzem alakult ki azon a 6 000 kat. holdon, amelynek közepén valaha úgy állt a vezetőség, mint „egy tépett liba". Megváltozott a termelőszövetkezeti parasztság is. Másként gondolkodik, mint 12 évvel ezelőtt, pedig rendkívül rövid idő telt el történelmi, társadalmi mértékkel mérve. Az alapvető változásokat — nem tudományos megalapozottsággal, nem is fontossági sorrendben, „csak" ahogyan a beszélgetések közben, célzások formájában utaltak rá, ahogyan „mi" látjuk — a következőkben lehetne vázolni: — Talán a legfontosabb az embernek tudatában végbement változás, amelynek eredményeként vagy inkább hatására az érzelmileg és gondolkodásában konzervatív létavértesi kis-, közép- és gazdagparaszt szövetkezeti gazdává lett. Talán nem egyszerre, nem is azonos módon játszódott le ez a folyamat az emberekben, és még nem is fejeződött be. Ma is tartó folyamat ez, amely nem volt töretlen, ha gyors is volt, amelyben sokak számára észrevétlenül az „enyém" helyett — miénk, én helyett — mi" lett a többség uralkodó szemlélete. Erre utalnak a létavértesi „Aranykalász" Tsz-ben Szijjártó András szociológiai elemzései is. (10) A megkérdezett tsz-dolgozók 67,9%-a egyértelműen tulajdonosnak érzi magát, ezen belül különösen figyelemreméltó, hogy az ipari munkát végzők 87,5 %-a nyilatkozott pozitívan a feltett kérdésre. A közösség nagy ereje, a politikai nevelés tudatos erőfeszítése folyamatosan szorította háttérbe az önzést, amelyet a történelem évszázadokon keresztül oltott be a sokszor becsapott parasztságba. Az egymás iránti bizalom, az ígéretek valóra váltása, a kollektív munka és az érdekközösség alakítja közösségivé. Természetesen ez hosszan tartó folyamat, egy egész történelmi korszak, de az „Aranykalász" tagságának nagy többsége már „túl van a nehezén." — Nem kevésbé jelentős, hogy a régi vagyoni helyzet alapján való megkülönböztetés, ellenségeskedés, lenézés és gőg különösen a fiataloknál már nem mutatkozik. Már korábban csak a „munka teszi az embert" elv érvényesül a beosztásoknál, a jövedelemelosztás és más szempontból is. Szubjektíve kétségtelenül lassúbb a folyamat, ha nyíltan már nem is jelentkezik a régi szemlélet. Egyre veszít a jelentőségéből a régi vallási és nemzetiségi ellentét is. Nagy lépés ez a parasztság történelmében, különösen ilyen rövid idő alatt. Nagy sikere a párt agrárpolitikájának.