Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
aránt. Meg is teremtik munkájukhoz a feltételeket, lehetőségeket. Pl. a szociális bizottság évente 500 000 Ft-tal rendelkezik, mellyel „a jó gazda gondosságával gazdálkodik. Minden esetben mérlegelés tárgyává tette, hogy kiknek juttatja a szociális célokra biztosított összeget". Felfigyelnek az olyan jelenségekre is, hogy a táppénz 3 év alatt a tízszeresére nőtt. De nem folyamodnak adminisztratív módszerekhez, hanem a közgyűlés megbízza a felügyelő és szociális bizottságot, hogy elemezzék a helyzetet, tegyék meg a szükséges intézkedéseket, ha kell tegyenek javaslatot az igazgatóság és a közgyűlés felé. Tehát a gazda vizsgálja a másik gazda olyan magatartását, amely esetleg szándékosan megkárosítja a közösséget. Nagy gonddal, figyelemmel és mindig elégedetlenkedve elemzik a tagság általános és szakmai műveltségének növelésére tett intézkedések hatékonyságát. Megállapítják, hogy: „Szövetkezetünk tagjai nagy számmal vesznek részt az általános iskolai, gimnáziumi, technikumi, főiskolai és egyetemi levelező oktatásban, különböző szaktanfolyamokon ugyancsak meg lehet találni termelőszövetkezetünk tagjait. A termelőszövetkezet vezetősége a szövetkezet tagsága részére az ország különböző szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban tapasztalatcserét szervezett". Nincsenek megelégedve az eredményekkel, bírálják a szakoktatási és kulturális bizottságot, megállapítják, hogy: ,, . . . ennek a bizottságnak az élére nem sikerült olyan személyt állítani, aki a kulturális és szakoktatási munkát meg tudja oldani." Tudatosan alakítják, formálják a szervezeti-vezetési módszereket. Törekszenek arra, hogy a vállalatszerű vezetés formái és módszerei megfeleljenek a termelőerők fejlettségének, de tiszteletben tartják a termelőszövetkezeti demokráciát is. A megalakuláskor létrejött brigádokat összevonják, nagyobb területet, nagyobb önállóságot biztosítanak egy-egy brigád vezetőnek. Lebontják a terveket, rendelkeznek a gépekkel és a felhasználható munkaegységekkel is. Egyre inkább érvényesülnek a külső közgazdasági tényezők a gazdálkodásban. Az állami irányítás a mezőgazdaságban korábban kezdi megváltoztatni módszereit, mint a népgazdaság más ágazataiban. Az irányítók direkt módszex*ei jórészt megszűnnek a tervutasítás megszűnésével: a kötelező tervszámok és mutatók, a tsz terv tanácsi jóváhagyása. Csak a kenyérgabona vetésterülete maradt kötelező, de ebben a termelőszövetkezetben ez különösebb problémát nem okozott. Az állami támogatás direkt módszereinek egy része csak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknél marad meg. Azoknál a termelőszövetkezeteknél, amelyek nem tartoznak bele ebbe a kategóriába — és az Aranykalász nem tartozik —, egyre kifejezőbbé válik a közgazdasági jellegű, indirekt támogatás rendszere. Talán felesleges lenne azokat felsorolni, hiszen évről évre a kormányhatározatokban ezek pontosan lettek megfogalmazva és időszakonként szükség szerint változnak is. Jelenleg is érvényben vannak az úgynevezett „célcsoportos" jellegű, kerethez kötött állami támogatások is. A megyei keretek lehetőségein belül, amely termelőszövetkezeteknek „jut", annál jelentős az állami támogatás ezen formája is, hiszen üzemi szempontból — többek között — oly jelentős — bekötőút építéséről, üzemi utak építésének támogatásáról, — belvízrendezés dotálásáról, — rét-legelőgazdálkodás támogatásáról, — szakember és szakmunkás támogatásáról van szó.
