Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története
A hagyományoknak és az adott közgazdasági környezetnek megfelelő termelésigazdálkodási szerkezetet alakítottak ki. A növénytermesztésre és a sertéstenyésztésre, továbbá a vásárláson alapuló szarvasmarha-hizlalásra fektették a legnagyobb súlyt. Ezzel tudták legjobban kihasználni a területi adottságokat, az érvényes állami kedvezményeket is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztek a saját gépesítés alapjainak megteremtésére, a korszerű agro- és zootechnika módszereinek alkalmazására (új fajták, műtrágyázás, növényvédelem, tenyészállat-vásárlás stb.). Törekedtek a lehető legjobb személyi kapcsolatok kialakítására az állami és vállalati szervekkel, azok vezetőivel. Mindig sérthetetlen alapelvnek tekintették a kölcsönösséget és korrekt partneri kapcsolatokat. Ennek következtében a direkt irányítás módszereinek negatív hatása az „Aranykalász" Termelőszövetkezetben az átlagosnál kisebb mértékben volt érezhető. Az állam anyagi támogatása pozitív módon hozzájárult a szövetkezet megszilárdulásához, egyenletes fejlődéséhez. A termelőszövetkezet vezetői igyekeztek sokoldalúan kihasználni a különböző csatornákon elszámolható, igénybe vehető állami támogatásokat. Nagy gondot fordítottak a tagok személyes jövedelmének legalább a tervezett színvonalon történő biztosítására. Megkövetelték a szigorú fegyelmet, következetesen védték a társadalmi tulajdont. Arányosan biztosították a koncepciónak megfelelően történő beruházásokhoz a fejlesztési alapokat, és már az első években (az 1962. és 1963. évben) erejükhöz mérten tartalékokat is képeztek. A jövedelemrészesedési módszerükben nem sablonosán alkalmazták a munkaegységrendszert, hanem komoly anyagi érdekeltséget honosítottak meg nemcsak a növénytermesztésben a %-os műveléssel, hanem az állattenyésztésben a végtermék szerinti díjazással is. A termelőszövetkezet fejlődésének második szakasza (1964—66. évek) Ha az 1960—1963. éveket a megindulás, a megszerveződés, a belső rend megteremtésének, a nagyüzemi gazdálkodás megalapozása időszakának tekintjük, akkor az 1964—66. éveket a fejlődés szakaszaként foghatjuk fel. Erre az időszakra már beérnek a korábbi évek erőfeszítései, a beruházások kezdenek megtérülni, a korszerű növénytermesztési módszerek magas szinten biztosítják a növekvő hozamokat. Ebben az időszakban kezdenek kiteljesedni a nagyüzemmé válás belső és külső hatótényezői. Stabilizálódnak a növényi arányok, kialakul a vetésszerkezet. Több növény termesztését megszüntetik (pl. fajtaborsó, takarmányborsó, egyéb hüvelyesek, napraforgó), lecsökkentik a zöldségfélék termesztését 155 kh-ról 50 kh-ra, és ekkora területen termelnek zöldséget a következő években is. Felemelik a kukorica (1020 kh-ról 1367 kh-ra), a burgonya (360 kh-ról 650 k h-ra) vetésterületét. Az 1965—66. évekre kialakul és kevés változással stabilizálódik a következő vetésszerkezet :
