Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története

Az ágazati költségszámítással megnőttek a könyvelési feladatok, hagyományos módon mind nehezebbé vált a sok tétel vezetése. A munka megkönnyítésére 2 db Ascota típusú könyvelőgépet vásároltak, s bérkönyvelést végeztek a járás több termelőszövetkezete részére is. A főkönyvelő közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkezik. A főagronómus mezőgazdasági technikumot végzett, felsőfokú technikus irányítja az öntözést, egy erdész, egy gépész, egy mezőgazdasági elektromos szerelő, egy növényvédelmi szaktechnikus foglalkozik szakterületének irányításával. A Növényvédelmi Kódex előírásainak megfelelően alkalmaznak növényvédelmi szakmérnököt. Három agráregyetemet végzett beosztott agronómus dolgozik még a termelőszövetkezetben. Az állategészségügyre az elnök közvetlen irányítása alatt állatorvos felügyel. A vezetőség fontosnak tartja a dolgozók szakmai fejlődését; 1969-ben 95 szakmunkásuk volt, 1973-ban már 130. A szakképzettség megszerzését a bérezéssel is ösztönzik. A szakképzetteket magasabb bérezési kategóriába sorolják, és minden szakmunkás 10% pótlékot is kap. Azoknak a tagoknak, akik munkakörükkel kapcsolatosan a vezetőség engedélyével tanulnak tovább, az alapszabály tanulmányi szabadságot, munkaidő-kedvezményt biztosít. A helyes politikai munka is segítette a termelőszövetkezet fejlődését. 1960 óta függetlenített párttitkár irányítja a szövetkezet jelenlegi 52 tagú pártszervezetét, maga is zalavári, akit a tagok jól ismernek, és bizalommal fordulnak hozzá. A KISZ-titkár félfüggetlenített, vagyis a fiatalokkal való foglalkozásra a szövetkezet munkaidő-kedvezményben részesíti. Szervező munkájának köszönhető, hogy a KISZ ifjúbrigád-mozgalomban való részvételük országosan is elismert. A termelőszövetkezet minden tekintetben alkalmas arra, hogy országos szaktanácsadó és bemutató üzemként termelési eredményeit és vezetési módszereit bemutassa, és átadja mind a külföldi, mind a belföldi szakembereknek. Alig van már termelőszövetkezet az országban, ahonnan ne jöttek volna tapasztalatcserére. 1970-ben 29 alkalommal rendeztek tapasztalatcserét mintegy 780 fő részvételével, 1971 nyarán pedig a keszthelyi FAO szeminárium résztvevői tekintették meg nagy érdeklődéssel a gazdaságot. Gyakran megfordulnak a termelőszövetkezetben a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem hallgatói is, ezenkívül minden évben 2—3 gyakornokot is fogadnak. 4. A szociális-kulturális helyzet javítása Az „Uj Idők" tagságának átlagos életkora 47 év, az országos átlaghoz viszonyítva kedvező. 1972-ben 20 tagfelvétel történt, az új tagok 30 év alattiak. A fiatalok tehát jórészt a, faluban maradnak, hiszen kedvezőek a kereseti lehetőségek, elsősorban a gépesítés vonza őket. A művelődési, sportolási igényeiket a községi tanács és a termelőszövetkezet közös erőfeszítéssel igyekszik kielégíteni. A termelőszövetkezet tagjai igen jelentős nem bérjellegű juttatásban részesülnek. Az idős tagoknak öregségi járadékot fizetnek, 1 főnek 590 Ft-ot, mely összeg magasabb, mint az országos átlag. 1972-ben 167 ezer forintot adott a tsz idős tagjainak nyugdíjkiegészítésként. Ebben az évben több mint fél millió forintot fordítottak szociális és kulturális célokra. Az öregek segélyezésére fordított összeg után a legjelentősebb összeget iskoláztatási hozzájárulás címén fizették ki, mint-