Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története

Ennek következtében minden dolgozó jobban takarékoskodik, hiszen közvetlenül érdekeltté válik. Megelőzően a termelőszövetkezetben a termelési mutatók teljesítésének értékelésénél elsődleges a hozam- és a bevételi tervek teljesítése volt, a ráfordítások alakulását nem kísérték kellő figyelemmel. Ez megváltozott. így sikerült egy év alatt a költségszintet 10%-kal csökkenteniük. Az önelszámoló-egységekben a dolgozók aktív közreműködése következtében — az elnök szavai szerint — olyan szellem kezd kialakulni, „mint otthon". Az „Űj Idők"-ben jóval több gondot fordítottak a tagok informálására, mint a legtöbb termelőszövetkezetben. Igen helyeselhető az a módszer is, hogy a zárszámadást megelőzően sokszorosított összefoglalót készítettek a legfontosabb adatokkal, melyet a tagok előzetesen tanulmányozhattak. Nem „felfoghatatlan számzuhatag" érte őket a közgyűlésen, hanem a tények ismeretében érdemben hozzá tudtak szólni, bírálni, dicsérni. 2. A háztáji gazdaság támogatása A közös gazdaság munkáiban való fokozott részvételre ösztönzi a tagokat, és egyben jólétüket is szolgálja a háztáji gazdálkodás szabályozása. A szövetkezet alakulása utáni években a háztáji területének nagyságát 800, 1200 és 1600 n. öl-ben állapították meg. Mindenki maga döntötte el, hogy a közös gazdaság területéből mekkora terület művelését vállalja, tehát családtagjaival együtt milyen mértékben veszi ki részét a közös gazdaság munkájából. Ennek megfelelően jutott kevesebb vagy több háztáji földhöz. Ha tehát valaki 1 kat. hold háztáji területet kívánt, akkor 800 n. öl cukorrépa-területet kellett művelnie; 800 n. öl háztáji terület esetén csak 400 n. öl cukorrépa művelését kellett vállalnia. Az a munkaképes szövetkezeti tag, aki közös munkát nem vállalt — lett légyen az elnök vagy szakvezető — háztájit nem kapott. A háztáji juttatásról 1960-ban hozott és az előbbiekben ismertetett közgyűlési határozatot a Földművelésügyi Minisztérium törvénysértőnek nyilvánította. Valóban sértette a 7. törvényrendeletet, de a közös gazdaság megerősödését feltétlenül elősegítette ez a módszer. Utóbb a termelőszövetkezeti törvény ilyen irányban módosította a korábbi rendelkezéseket. Az 1972-ben elfogadott alapszabály is kimondja, hogy a tagok háztáji földre jogosultak, feltéve, hogy az alapszabályban előírt kötelező számú munkanapot teljesítették, a közgyűlés által meghatározott feltételeknek eleget tettek. A termelőszövetkezet a háztáji gazdaságokat mindig tervszerűen segítette, támogatta. 1964-ben a közgyűlés úgy határozott, hogy az állattartóknak minden évben 100 n. öl lucernát vagy ennek megfelelő takarmánytermő területet biztosít. A tagok takarmányburgonyát vásárolhattak elszámoló áron. A részesművelés során a tagok mintegy 97 vagon szálastakarmányt és 30 vagon takarmányrépát kaptak a közös gazdaságból. A hatalmas gyepterület betakarítása akkor másként nem is lett volna lehetséges. A háztáji gazdaságok állandó és rendszeres segítésének tudható be, hogy 1964ben a háztáji állatállomány csak 18%-kal volt kisebb, mint 1958-ban, amikor az egyéni gazdálkodás fejlett volt Zalaváron. Az 1972. évi alapszabály a háztáji állatok abraktakarmányát a közös gazdaságból biztosítja, természetesen a termés illetve készlet nagyságától függően. Ennek tudható be, hogy a zalavárí háztáji