Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

évről készített zárszámadási beszámolóban rendkívül őszinte hangon ecsetelik a kezdeti időszak nehézségeit, a rémhírek okozta problémákat, s azt is, ahogyan a kisparaszti önzés esetenként a közös tulajdont károsító tevékenységbe csapott át. íme néhány szemelvény az elnök által elmondott igazgatósági jelentésből: Vetés után megkezdődött a területek kiosztása. Rémhírek terjedtek el :„ne fogjátok fel a területet, úgysem kaptok érte semmit, nem lesz természetbeni premizálás, becsapnak benneteket." Eredménye az lett, hogy 300 kh kukoricának és 40 kh burgonyának nem lett „gazdája". A rémhíreket jó szóval, bizalommal, Ígéretek következetes betartásával „szerelték" le. Például a kenyérgabona-szükségletet annak a tagnak is biztosították, aki aratásig semmit sem dolgozott a közösben. Ennek hatására 1—2 hét alatt 200 fővel nőtt a közös munkában résztvevők száma. ,,Akik csak bizalomból kapták meg a kenyérgabonát, 99%-ig rászolgáltak arra, és év végéig pótolták az első félév mulasztásait." Sok probléma volt a fegyelemmel. Kevesebb, mint általában az újonnan alakuló szövetkezetek többségénél. Hogy mégis sok példa alapján írunk e kérdésről, csak azért tesszük, hogy megmutassuk: milyen őszinte volt a vezetés a tagsághoz, milyen kemény kritika lehetőségét teremtette meg a személyi bizalom. Tanulságosak ezek a példák azért is, mert úgy véljük, hogy a kezdeti idő elvi szilárdsága, kemény, de emberséges hangvétele egyik összetevője volt az eredményes fejlődésnek. ,,A növénytermesztés, állattenyésztés és beruházásaink területén elért eredményeinket annak a 4—500 családnak köszönhetjük, akik a több mint 1000 családunk közül egész éven át rendszeresen résztvettek a munkában. Bár a munkaegységgel rendelkező dolgozók száma meghaladja a 700-at, de kb. 200 tag csak néha-néha dolgozott. A munkához állás tehát egyáltalán nem mondható jónak. Abban az esetben, ha továbbra is így megy, komolyabb eredményekre nem számíthatunk . . . Nagyon sok baj volt ebben az évben fogatosaink munkafegyelmével is, hogy „sok" munkát végeztek. Szinte naponta fordult eíő, hogy a fogatosok egyrésze a brigádvezető utasításával ellentétes célra használta fel az igát. A társadalmi tulajdon kérdéseivel külön fejezetben foglalkozott a beszámoló. Elmondotta, hogy: Mi tudjuk azt, hogy nem várhatunk el még minden tagunktól annyi öntudatot, hogy mindazt, ami a szövetkezetben van azt magáénak tekintse, de azt feltétlenül meg kell követelnünk, hogy legalább ne pusztítsa. Termelőszövetkezetünknek ezen a téren keletkezett kárát ebben az évben sok százezer forintra lehet becsülni. Miből keletkeznek ezek a károk ? . . . Van olyan fogatosunk, aki az elmúlt gazdasági esztendő összesen 10 hónapja alatt 4 db új lőcsöt, sarogját, 2 db felhércet, 1 db hátsó felhércet, 1 tiszta új szekér elejt és ki tudná még felsorolni, hogy miket gyártatott a kerékgyártó és kovácsműhelyben. Persze ezeknek egy részét nem látjuk rajta a szekéren . . . A Scheffer-féle kovácsműhely nagyon sok olyan munkautalványt adott elszámolásra, amiből a számfejtés során kiderült, hogy az illető műhely az utalványon levő munkát tulajdonképpen el sem végezte . . . Hányszor kellett az ősz folyamán szomorúan megállapítani, hogy jó néhány fogatosunk a sárba tapodtatja a lovakkal a tengerit. . . Vajon az a tag, aki az ősz folyamán úgy ásta a krumpliját, hogy a közös gazdaságot megillető mennyiségnek egyrészét behányta ún. prémium sorok közé vagy elásta egy gödörbe, hogy később majd onnan elvigye, gondolt-e