Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
A vezetés az üzem komplex gépesítésére törekedett. A szükséges erő- és munkagépeket be is szerezték; a gépkihasználás mértéke azonban 1967-ben nagyon rossz, csupán 64 százalékos. Ennek következtében egy nh önköltsége 72 Ft volt. Elsősorban az alkatrészhiány, ezenkívül az a körülmény esett súlyosan latba, hogy sok volt a kisteljesítményű erőgépük, amelyek a lápterületen nem tudtak megbirkózni a munkával, pl. a nagymennyiségű silókukorica szállításával. A gépkocsik teljesítménye sem volt megfelelő a túl sok állás- és rakodási idő miatt ; időnként problémát jelentett az is, hogy rakodónak nem szívesen mentek az emberek. Idegen gépi munkát nem vett igénybe a szövetkezet. Teljesen gépesített volt a gabonabetakarítás, silózás, burgonyaültetés és szedés, a szálastakarmány betakarítás, a vegyszeres növényvédelem. A gépek javítását a termelőszövetkezet szakképzett szerelői végezték, sok alkatrészproblémát sikerült házilagosan megoldaniuk. Hévíz egész éven át tartó nagy idegenforgalma a termelőszövetkezet fokozott kereskedelmi tevékenységére adott módot. A tsz vezetősége élt ezzel a lehetőséggel: pecsenyesütőt és italmérőt létesített. A pecsenyesütő tetemes nyereséghez juttatta a tsz-t, 1 kg sertéshúst a hivatalos felvásárlási árnál 2,30 Ft-tal magasabb áron tudott értékesíteni. 1967-ben a termelőszövetkezet 85%-os költségszinttel gazdálkodott. A költségszint javulása az előző évihez képest 10%-os. A közös vagyon 1959-hez képest meghétszereződött, a tiszta vagyon pedig kilencszeresére nőtt. Egy dolgozó tagra 135 ezer Ft, egy szántóegységre 23 ezer forint közös vagyon jutott. 1967-bén a rendelkezésre álló bruttó jövedelem 13 306 mFt volt. Ennek 68%-át a tagok személyes jövedelmére, 28°/ 0-át felhalmozásra, 4%-át pedig szociális-kulturális célokra fordították. Egy munkaegység értéke 73,42 Ft, egy munkanapra 80,78 Ft jutott, keresetük 17%-át nyereségrészesedésként kapták; egy munkaegység értéke tehát 1967-ben 82,50 Ft volt. Egy dolgozó átlagosan 336 munkaegységet teljesített, egy családra 395 munkaegység jutott. E két utóbbi szám mutatja, hogy mennyire megváltozott a szövetkezeti családok viszonya a közös gazdaságban végzendő munkához ; a családtagok is vállaltak munkát munkacsúcsok idején. 2. Az öntözéses gazdálkodás hatása A következő évek gazdálkodása számára a legnagyobb jelentőségű új körülmény volt, hogy teljesen elkészült az öntözőberendezés és üzembe állították. így 2810 kai. hold terület vált öntözhetővé, az összterület 76% 0-a, a közös terület 90% Q-a. Az öntözés biztonságosabbá tette a termelést. Megjavította a nagy rét- és legelőterületeken, valamint a 300 kat. holdat kitevő lápi szántóterületen a takarmánytermelést, s így lehetővé tette az addig is magas szarvasmarhalétszám növelését. A létszámnövelést természetesen az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges szervestrágya üzemen belüli megtermelése is indokolta. Az öntözött területek egy része a Kis-Zala-menti Vízgazdálkodási Társulat szerves része, amely a lápi területek lecsapolását és öntözését valósította meg az altalaj vízszintet szabályozó öntözéssel. A kapcsolódó ásványi területen pedig hordozható berendezésekkel esőztető öntözést folytat. A termelőszövetkezet a társulásban 820 kat. hold altalaj öntözéssel és 410 kat. hold esőztető öntözéssel vesz részt.
