Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Belák Sándor és Nemes Kornélia: A zalavári „Új Idők" Termelőszövetkezet története
Általános elégedettséget keltett a nyereségrészesedés bevezetése is. Ennek alapját a teljes kereset és a prémium képezte. A gazdasági év végén az állam iránti kötelezettségek teljesítése és az alapképzések után a fennmaradó részt osztották fel nyereségrészesedés címén. 1963-ban 2600 mFt nyereségrészesedést fizettek ki a szövetkezet dolgozóinak. 1600 mFt-ot készpénzben, 1000 mFt-ot pedig természetben. Egy munkanapra vetítve, 71napi keresetnek megfelelő pénzösszeget osztottak ki nyereségrészesedésként. A kifizetésnél figyelembe vették a szorgalmat és a teljesítményt, a munka menynyiségét és minőségét. 1962-ben az előírt munkanapok nem teljesítése miatt 20 család automatikusan kizárta önmagát a nyereségből. A vezetőség javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy ha a következő évben e családok is teljesítik az előírt munkanapot, mind a kétévi nyereségrészesedést megkapják. Az 1963-as zárszámadáskor mind a 20 család kétévi nyereségrészesedést vehetett fel. 3. A nagyüzemi gazdálkodás alapjainak kibővítése Az 1964. év két tekintetben hozott lényeges változást az ,,Új Idők" nagyüzemi alapjainak kibővítése terén. A termelőszövetkezet átvette a fenékpusztai „Balaton''' Termelőszövetkezetet. Területe így 4000 kat. holdra növekedett. A közös gazdaság területe ebből 3788 kat. holdat foglalt le, a háztáji gazdaságoké 212 kat. holdat. A közös szántóterület 1259 kat. holdra emelkedett, a dolgozó tagok száma pedig 392-re. A fenékpusztai termelőszövetkezet önállósága idején 205 kat. h-on gazdálkodott, 35 taggal. Üzemi adottságai miatt termelése, fejlődése ingadozott, a vezetésben mutatkozó válság az addigi eredményeket is lerontotta. A zalavári termelőszövetkezetnek nagy megterhelést jelentett a gyenge termelőszövetkezet átvétele. Csak az épületek állagának megóvására 500 ezer Ft-ot fordítottak, az esedékes hitel összege pedig 1964. január 1-én 450 ezer Ft volt. A zalavári termelőszövetkezet január l-ig visszamenőleg 40 Ft-tal megelőlegezte a fenékpusztaiak munkaegységét, hogy segítsen az új üzemegység dolgozóin. Ebben az évben már látható volt, hogy a termelőszövetkezet száraz gazdálkodási viszonyok között termelési eredményeit számottevően már nem képes javítani. A kiemelkedően jó vezetés, a szakszerű gazdálkodás, a tagok szorgalma további eredményekre csak úgy vezethetett, ha a termelés feltételei bővülnek, ha a termelési tényezők minden vonatkozásban összhangba kerülnek. Ennek érdekében ki kellett kapcsolni a csapadékellátást kísérő bizonytalanságot, és az öntözéssel biztonságossá kellett tenni a termelést, még a csapadékosabb dunántúli tájon is! Fejlett öntözőrendszer megvalósításának, az öntözhető terület növekedésének feltételei ebben az időben adva voltak az „Új Idők" Termelőszövetkezetben. Az öntözővíz jelenléte, a talaj minősége és annak kedvező vízháztartása, a rendelkezésre álló, de kellően nem hasznosított munkaerő, a nagy állatsűrűség és a szükségleten felüli trágyatermelés, a termelőszövetkezet igen kedvező vagyoni helyzete (1 kh-ra jutó 15 478 Ft-os állóeszköz érték), az elért termelési eredmények kiemelkedően magas szintje — együttesen kedvező feltételeit nyújtották az öntözéses gazdálkodásnak. Az időjárás szeszélyei ellen Zalaváron már az 1930-as évek elején is védekezni akartak az emberek. A bővizű Zala folyóra alapoztak, de nem volt elegendő tőké-