Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Fülöp Imre : A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet története

donosi igények változnak, bár vannak konstans tényezők, pl. becsületesség, a közös vagyon védelme, a tulajdonos tagság tisztelete, a törvények betartása, stb. Kezdetben azt várták a vezetéstől, hogy legyen igazságos a bevitt vagyontárgyak felértékelésében, a tagok munkahely szerinti elosztásában, a termelést olyanmódon szervezze meg, hogy valóra válik az igéret: „nem lesz rosszabb, mint tavaly". A bizalom alapvető kötelék volt, amely kezdetben legtöbbször szubjektív tényezőkön alapult. De a vezetés naponta „megméretik és elbíráltatik". így: van, marad, csökken, vagy növekszik a bizalom. A létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezetben is a vezetés „megméretett" mindennap, de különösen év végén a zárszámadásnál, (mit tettek, mit váltottak valóra abból, amit Ígértek) és a tervtárgyalásnál (mit javasoltak, mit tegyünk, hogy holnap jobb legyen, mint tegnap volt.) Nagyon tanulságosak ebből a szepmontból is a termelőszövetkezet zárszámadási beszámolói, amelyek többek között a vezetők viszonyát is tükrözik a tagsághoz. Az első évről 1961-ben számoltak be. 1084 család 6200 kat. hold földön úgy kezdett el „gazdálkodni", hogy nem volt vagyonuk, pénzük, felszerelésük, épületeik és a bizalom is igen kevés volt. „Úgy állunk itt 6000 kat. hold föld közepén a szabad ég alatt, mint egy tépett liba" — mondotta az elnök az első zárszámadási beszámolóban. „Egyet tudtunk — folytatta —, termelni kell". (6) Az élet formálisan ebben a termelőszövetkezetben is az akkor érvényes jogszabályok keretei között indult meg, így a leltározás is. Rémhírek is szárnyra keltek „mindent elvisznek és semmiért sem fizetnek." Itt is a leggyengébb állatot, a legrosszabb szekeret, boronát, felszerelést vitték be, és magas árat követeltek érte. Egy hónap alatt 400 ló és 140 szekér lett számba véve, és rengeteg, többségben használhatatlan, ócskavas értékű borona, eke, stb. A tagság a jövője iránt aggódott, és a tsz vezetősége máris kért vetőmagot kölcsön a közös gazdaság számára. Előlegezett bizalom volt, hogy a tagok adták a vetőmagot. Csak elvétve akadt olyan tag, akiről a bírálat szólt: „egyesek saját maguknak nem voltak hajlandók kölcsön adni, inkább a napi árnál olcsóbban adták el a burgonyát másnak." (6) Az állam természetesen ott volt, ahol segíteni kellett. A gépállomás gépei dolgozták meg a földeket. Hitelt kaptak az üzemviteli kiadásokra, gépvásárlásra és a meginduló építkezésekre. Az első évben munkaegységenként számolva 10,— Et értéket tett ki az állam segítése csak hitelelengedés formájában. A termelőszövetkezet tagsága már az első évben látta, hogy az állam becsülettel tesz eleget az átszervezéskor tett ígéretének, többek között annak is, hogy az újonnan szervezett nagyüzemek támogatása nem marad el. Az MSZMP-nek az agrártézisekben megfogalmazott politikája valósult meg ezekben az intézkedésekben. A tagságnak csak a kisebb része kezdte szorgalmasan már az első évet is. Az 1937 tagból 700 fő szerzett némi munkaegységet, rendszeresen csak 300 fő dolgozott. Emiatt 300 k.h. kukoricának és 40 k.h. burgonyának nem volt „gazdája", ezen a területen alig termett valami. Aratás előtt újra fellángoltak a rémhírek : „Nem lesz búzaosztás, nem lesz kenyarünk", itt-ott elhangzott: „Szalmakalász termelőszövetkezet ez, nem Aranykalász." (5) A tervezett búza természetesen kiosztásra került, sőt a termelőszövetkezet 2 Teimelőszövetkezettörténeti. 17