Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története
máskor jogtalan, de mindig éles, könyörtelen bírálat tárgya volt az ,,Űj Élet" gazdálkodása, a tagok munkája, mennyisége, minősége, hogyanja. A kívülálló, régi gazdák bizonyítani akarták nagyobb tapasztalataikat, termelésben szerzett jártasságukat. A termelőszövetkezet első győzelme — a gépi munka elismertetése — kézzelfogható eredményt még nem hozott a számszerű fejlődésben, inkább erkölcsi győzelem volt, amely a szemléletformálásban jelentkezett, s a későbbi tömeges belépések lényeges momentumát képezte. Az ,,Új Élet" gazdálkodási feltételeiben minőségi változást hozott az 1952februárjában lefolytatott részleges tagosítás. Ennek eredményeként, a közös gazdaság területe a Róna-pusztára tevődött át. A major gazdasági épületeit már megalakulástól kezdve igénybevették. A tagosítással a termelőszövetkezet központjaés földterülete egy helyre került. Tehát újra nagy táblák jöttek létre, s tulajdonképpen a Hóna pusztán kezdte az ,,Uj Elet" a szocialista nagyüzemi termelés megvalósítását. A termelőszövetkezet központja tehát Róna major lett, a községtől kb 2 km távolságra. A nagyüzemi gazdálkodás alapjainak megteremtése érdekében ez szükséges lépés volt. Nemcsak azért, mert így az egy tagba került földterület a gazdaság központját körülölelte, s az irányítást megkönnyítette, de gazdasági épületek, istállók is csak itt álltak rendelkezésre, és a tagok egy része, a volt cselédek is itt laktak. A tagság döntő többsége azonban a községben élt. A vezetőség, de a termelőszövetkezet tagjai is ezért csak első és ideiglenes megoldásnak tekintették Róna-majort, mint a termelőszövetkezet központját. Rt helyezték el a későbbi, közös állomány magvát képező állatokat: 2 db lovat, 6 db szarvasmarhát, 20 db sertést és 70 db juhot. c) A szocialista község létrehozásáért folyó szervezőmunka A sok nehézség ellenére, már az első évek után elért eredmények biztatóak, reménytkeltőek voltak ahhoz, hogy a közös gazdaság kedvezőbb kilátásokat nyújt az egyénivel szemben, hiszen máris nagyobb termést takarítottak be, mint a magángazdálkodás viszonyai között. Részben ennek tulajdonítható, hogy az alapítók sora további belépőkkel szaporodott. 1951—52-ben 9 család 17 taggal lépett be. így 1953-ra a termelőszövetkezet összterülete 279 ha-ra emelkedett. A családok száma 26, a tagoké 44. Az új belépők zöme középparaszt. Az igazsághoz tartozik, hogy e családok belépése nem kizárólag az önkéntesség alapján és saját meggyőződésből fakadt. Ugyanis a parasztok életére ható, hibás gazdaságpolitikai intézkedések, a magas adók, beszolgáltatási kötelezettségek sújtották a családokat, s e kötelezettségek teljesítésétől menekülve, többen gazdasági kényszer nyomására léptek be a termelőszövetkezetbe. Ez idő tájt, a községből már több mint százan bányában vagy az ózdi kohászatban dolgoztak. Aki tehette, menekült a földtől, főleg a fiatalok hagyták el a mezőgazdaságot. így a belépők zöme az idősebb generációból került ki. Ok új szakmát már nem tanulhattak, s továbbra is a mezőgazdaságból kívántak élni. A termelőszövetkezet még nem vonzotta a földjéhez ragaszkodó, de az igazságtalan beadással egyéni gazdálkodásra képtelen dolgozó parasztot. A termelőszövetkezeti tagok személyi jövedelme is alacsonynak bizonyult —- átlagosan — évente 4500—6000 Ft között mozgott. Messze elmaradt a gépállomásokon vagy más népgazdasági ágakban dolgozók jövedelme mögött. A kis közösség gazdálkoS \, % 127