Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)
Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története
A KÖZSÉG TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS TERMÉSZETI VISZONYAI 1. A község története, társadalmi arculata a felszabadulásig A község neve szláv eredetre utal; Szuha — magyarul szárazat jelent. A köznyelvben „Szárazvölgy" elnevezés mind a mai napig használatos e vidéken. Neve a történelem folyamán sokszor változott. Magyarország vármegyéi és városai történetével foglalkozó tanulmányok (5, 6, 7) igazolják a névváltozásokat levéltári adatokra, oklevelekre, pápai tizedszedők feljegyzéseire, dicajegyzékre hivatkozva. E feljegyzések szerint egyike a megye legrégibb községeinek. A XV. század végén — 1486-ban —, a Teresztenyey és a Kállay család tulajdonába kerül a falu. A portamegoszlásról szóló feljegyzések szerint — 1551-ben — a lakott portáknak csak mintegy egynegyede jobbágyi, a többi nemesi. A községet 1558ban — amikor Zuha néven van feljegyezve —, a törökök felperzselik. A helység a török pusztítás után, 1575-re teljesen elnéptelenedik. A telkeket a megyei nemesség megszerzi, s ide költöznek. Ez idő után sem dézsmajegyzék, sem dicaösszeírás nincs a helységről. A dézsmaszedők nemesi jelzővel illetik a községet. Egy 1720-ban végzett nemesi összeírás is, kurális helységnek mondja a települést. A település népi jellegére jellemző, hogy többségében kisebb birtokkal rendelkező nemesek lakják. A XVIII. században a falu határának jó része a Ragályi család kezére kerül. A szabad költözködési joggal rendelkező jobbágyok között a földet nem porta szerint, hanem a földesúr kívánságának megfelelően, évenként osztják fel a helyföldeket, amelyek után nem kilencedet, hanem hetedeket kell leróni, mintha árenda volna. Az 1848-as polgári forradalom s a forradalmi korszakot lezáró 1867-es kiegyezés Alsószuhán sem oldotta meg az agrárkérdést. Megszűnt ugyan a jobbágy- és a földesúri viszony, eltörölték az úrbéres terhet, a robotot, a dézsmát, — de a feudalizmus, minden jellemzőjével együtt, nem tűnt el. Az Alsószuhát lakó kisnemesek inkább ragaszkodnak előjogaik megtartásához, mint a feudális rend teljes felszámolásához. Jogilag felszabadultak tehát a falu jobbágyai, de a községben történelmileg kialakult társadalmi viszonyok csaknem a régi helyzetben tartják a falut továbbra is. Földet csak a volt telkes jobbágyok kaptak. A község nyugati és észak-nyugati határában fekvő Bónis-féle földesúri birtok a volt telkes jobbágyok között került felosztásra. Valószínűleg a család utolsó alsószuhai tagjának — Bónis Lajosnak — 1869-ben bekövetkezett halála után. A falu keleti és dél-keleti határában fekvő földesúri birtok nem kerül felosztásra. Itt a Ragályi bárók cselédekkel dolgoztatják meg földjeiket, egészen 1945-ig. A jobbágyság felszabadítása utáni években a volt zsellérek egy része a módosabb parasztok sorába kerül. A kaszt-szerű szemlélet azonban makacsul tovább tartja magát. Az embereket elsősorban nem tetteik, hanem származásuk alapján értékelik; aszerint, hogy nemes vagy jobbágy családból származnak. A volt ne-
