Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Dr. Lőkös László: Az alsószuhai „Új Élet" Termelőszövetkezet története

elősegítette a mozdulatlanságot. Lakói a világtól erdőkkel körülzárva, elszigetelten élik a maguk sajátos életét. A hegyek szinte körülbástyázták az elmúlt korokat, - a kisnemesi szemléletet, életformát, s még a XX. század derekán is védik a régmúltban kialakult szokásjogokat. Csak a felszabadulás, s azt követő fejlődés tudta mindörökre elsöpörni e tájról a múlt szemléletének késői maradványait. Amikor tehát az alsószuhai ,,Űj Élet" Termelőszövetkezet kialakulásának, a falu szocialista átalakulásának bemutatására vállalkozik a tanulmány, akkor elsősorban a gazdasági, társadalmi tényezők vizsgálatát, a község gazdaságtörténetét, társadalmi arculatának változását helyezi előtérbe. Termeléstörténettel vagy a nagyüzemi mezőgazdaság előrehaladását érzékeltető üzemelemzéssel csak annyiban foglalkozik, amennyiben szükséges ezek szerepét a község társadalmi- gazdasági és tudati viszonyainak változásában bemutatni. A hiányos adatszolgáltatás nem mindig tette lehetővé az elemző munkát. Ez nehezítette a következtetést, az összefüggések megállapítását. Az összehasonlításoknál az árváltozások torzító hatását sem lehetett mindig kiszűrni. E torzulás azonban korántsem akkora, hogy akadályozná a fejlődés tendenciájának megállapítását. A nagyüzemi gazdálkodás kialakulásában három nagy szakaszt különböztetünk meg. Az első nagy periódust 1950-től az ,,Üj Élet" Termelőszövetkezet alakulásától számítjuk, és tart I960 januárjáig, Alsószuha Termelőszövetkezeti községgé alakulásáig. E fejlődési szakasz jellemzői: a termelőszövetkezet kis területen, kevés taglétszámmal működik. Fejlődéséhez, állóalapjainak megteremtéséhez viszonylag nagy mennyiségű hitelt vesz fel. A felvett hitel összege minden évben nagyobb a tiszta vagyon értékénél. A közös vagyon megteremtésének fő forrása az állami hitel. így a tiszta vagyon aránya, a közöshöz viszonyítva nagyon alacsony: 16—36% között mozog, s e fejlődési szakasz átlagát tekintve 26,6%. Ugyanakkor a saját alapok fejlődéséhez képest nagyobb arányban nő a tagok jövedelme. Az 50-es évek elején 5—6000 Ft, az időszak végén pedig már 8—9000 Ft között mozog. A második fejlődési szakasz 1960-tól tart. Erre a szakaszra jellemző, hogy a termelőszövetkezet területe és taglétszáma többszörösére nő, az ,,Új Élet"-be tömörül Alsószuha paraszt lakossága. Erre az időszakra esik a felfutott területű gazdaság termelési alapjainak létrehozása. Továbbra is nagy tömegű hitelt vesznek fel, de ekkor már hitelt törlesztenek, és hitelengedést is élveznek. Az első fejlődési szakaszhoz mérten nagyobb arányú a saját erőből történő gazdasági fejlesztés. A beépő tagok is jelentősebb eszköz- és állatállományt hoznak be. Mindennek következtében erőteljesebben növekszik a tiszta vagyon. Az évenként kimutatott hitelek nagysága alig haladja meg a tiszta vagyon értékének nagyságát. Miután e szakaszt a nagyüzemi gazdálkodás gazdasági alapjainak megteremtése, a termelőeszközök fejlesztése jellemzi, az előző szakaszhoz viszonyítva, a közös vagyon jóval nagyobb méretű növekedését érzékelhetjük. Ekkor már a tiszta vagyon aránya, a közös vagyonhoz viszonyítva is megnő, 38—75% között mozog. Az időszak átlagában, a tiszta vagyon a közös vagyonnak 53,8%-át teszi ki. Ugyanakkor az egy tagra jutó jövedelem, az előző fejlődési időszak utolsó éveihez képest, csökken (5—7000 Ft-ra). Ez a termelőeszközök fejlesztésével, a termelő beruházások növekedésével függ össze. Lényeges változás 1966-ban következik be, amikor a termelőszövetkezet hitel-