Donáth Frenc szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 2. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 7. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1973)

Szijjártó András: A tagság társadalmi összetételének, szakképzettségének és a szövetkezeti demokrácia érvényesülésének szerepe a létavértesi „Aranykalász" Termelőszövetkezet nagyüzemi fejlődésében

ÖSSZEFOGLALÁS A létavértesi Aranykalász Termelőszövetkezet vezetésének gyakorlata jól példázza, miként lehet egy korábban egyénileg gazdálkodó, kisparaszti szemléletű tagságból a nagyüzemi fejlődést elősegítő és megvalósító kollektívát összekovácsolni. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennek a hatalmas feladatnak végrehajtásában már a hatvanas évek elején —• azaz a szövetkezet megalakulása időszakában — értek el sikereket. Ekkor teremtették meg ugyanis a mai eredmények s a további fejlődés alapjait. Szociológiai vizsgálatunk tapasztalatai szerint ezek — a teljesség igénye nélkül — az alábbiak voltak : LA szövetkezet vezetése a fokozatosság elvét szem előtt tartva, alakította ki a nagyüzemi gazdálkodás kereteit, a termelési szerkezetet, melyben döntő szerepet biztosított — főképpen az első időszakban — a korábbi hagyományoknak, a tagság igényeinek. 2. A szakmai színvonal emelését a szövetkezeti vezetés nem külső forrásokból, hanem önerőből (saját tagjainak taníttatásával) valósította meg. Ennek eredményeképpen a szakképzett és jobbára munkás típusú munkakörökben dolgozó tagság kötődése és tulajdonosi érzete erősödött. 3. Az elnökség megteremtésével már a kezdeti években biztosították a döntéselőkészítés magas színvonalát és a változó körülményekhez való gyors alkalmazkodást. Az elnökség esetenként ú. n. előzetes döntést is hoz, melyet a vezetőség hagy jóvá. 4. A vezetőség kibővítésével, a tanácskozási joggal felruházott ú. n. „küldött" tagok bevonásával elérték, hogy az információ áramlása a vezetés és a tagság között mindkét irányban akadály nélkül és hatékonyan megvalósuljon. Ezzel a formával biztosították legfőképpen a közgyűlések közötti időszakok döntéseiben a tagság közvetett részvételét. 5. A vezetés embercentrikus stílusának egyik igen fontos eleme a tagsággal való állandó, közvetlen kapcsolat, továbbá a szociális és humán vonatkozású intézkedések egész sora, melyek megalakulásától kezdve jellemzik a szövetkezetet. A jelenlegi vezetés felhasználja és továbbfejleszti a korábbi években kialakított vezetési módszereket és formákat. Bizonyos módosításokra (vezetés- és munkaszervezet, termelésszerkezet stb.) azonban a nagyüzemi fejlődéssel kölcsönhatásban szükség volt és van. Ha végigtekintjük az utóbbi években lezajlott fejlődés sajátosságait, említésre az alábbiak kínálkoznak : 1. A korábban kialakított szövetkezeti demokratizmus jól bevált gyakorlata tovább fejlődött, bár jellege némileg módosult. A szövetkezet tagsága — amely anyagi biztonságát szavatolva látja — az eddig elért eredmények