Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

1949 őszén ikerült sor az Úttörő és a makói Köztársaság termelőcsoport egyesülésére. A Köztársaság ugyancsak ez év elején jött létre, előbb 1. típusúként, de már a nyár derekán II. típusúvá alakult. Tőlük került az Úttörőhöz Bíró Sándor, a későbbi elnökhelyettes, majd elnök. Az ősz folyamán még egy tszcs csatlakozott az Úttörőhöz. Ezt 1949 nyarán földhöz juttatott ,,kishagymások" alakították. Közöttük volt a későbbi elnök. Mágori Sándor. Az egyesülésekkel kapcsolatosan az Úttörő Tsz-nek sikerült engedélyt kapnia földjei részleges tagosítására, és ezt 1949 szeptemberében el is végezték, de ennek ellenére a tsz területe ekkor még igen szétszórtan helyezkedett el (1. ábra). A tagosítással ide került Joó Sámuel tanyája, amelyben a szövetkezet tagjai kultúrotthont rendeztek be maguknak. Az egyesüléssel párhuzamosan még egy nevezetesebb esemény is történt, nevezetesen az, hogy Zsigó Ferenc helyett Lengyel István lett az elnök. Az egyesüléssel és az évközbeni belépőkkel 1949 végén már 56 családja. 83 tagja és 336 kat. hold földje lett az Úttörő Tsz-nek. Méreteiben kibővülve, meggyőződésükben megerősödve, szép reményekkel indultak a következő esztendőnek. 2. A termelőszövetkezet első évei Az 1950—1952, évek közti időszakot a makói Úttörő Tsz szempontjából általánosságban úgy szokták értékelni, hogy a felfelé ívelő fejlődés időszaka volt. A magunk részéről azonban a fejlődés helyett inkább a gyarapodás kifejezést használjuk, hiszen a föld, a tagság száma, az állatállomány, a beruházott vagyon és sok minden egyéb valóban és egyértelműen gyarapodott, és a körülményeik sokoldalú ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy az Úttörő Tsz egyenletes gyarapodása igen kemény munka eredménye volt. Egyértelmű fejlődésről azonban mégsem beszélhetünk, mert a gazdálkodás színvonala, a munkaszervezés, a munkafegyelem és a tervszerűség szempontjából meglehetősen zavaros volt a helyzet a szövetkezetben, és igen sok problémát kellett fölvetniük és megoldaniuk, amíg a legnehezebb kérdésekben is tisztázni tudták az ellentéteket. De nem beszélhetünk folyamatos fejlődésről akkor sem, ha a tagok jövedelmének erre az időszakra jellemző alakulását tekintjük. Mielőtt azonban elmélyednénk az Úttörő Termelőszövetkezet gazdálkodásának, belső szerkezetének és társadalmi vonatkozásának elemzésébe, vizsgáljuk meg, hogy miként alakult ebben a kezdeti időszakban a szövetkezet általános helyzete. Az első elnökválasztás még 1949 őszén megtörtént, erről már szóltunk. A másodikra 1952 nyarán került sor, meglehetősen zavaros körülmények között, amely sem a visszaemlékezésekből, sem pedig az akkori jegyzőkönyvekből nem tisztázható egyértelműen. A lényeg az, hogy Lengyel István, az akkori elnök 1952. július 26-án bejelentette, hogy lemond