Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Ezeknek és még egyéb kedvezményeknek a hatására újabb földbérlőcsoportok tértek át a „táblás művelésre", ami azt jelentette, hogy a munkák egy részét közösen végezték. November végére már igen sok táblás művelést folytató földbérlőcsoport működött Makón, mindegyik 15 kat. holdnál nagyobb területen. Ezek közül 11-ről részletesebb ismereteink is vannak. Ezeket a 4. táblázatban foglaltuk össze. Ezek a csoportok ugyan még 1948-ban megalakultak, de legtöbbjük csak 1949 tavaszán kapott működési engedélyt. Közülük jónéhányan egyesültek mire megérkezett volna az engedélyük, sőt 1949 elején is alakultak újabbak. Még hivatalos nevük sem volt, nevezik őket termelőszövetkezetnek, termelőszövetkezeti csoportoknak, de mondják táblás termelőszövetkezetnek vagy átlagelosztású csoportoknak is. Bontakozott tehát a termelőszövetkezeti mozgalom új hajtása, próbálgatták az új formákban rejlő 'phetőségeket a makóiak. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezek a táblásművelést tervező bérlőcsoportok, főleg a termelés szempontjából nézve nem voltak egyértelműen előnyösek. Sem a nagyságuk, sem pedig anyagi és ideológiai bázisuk nem volt megfelelő ahhoz, hogy életképes termelőszövetkezetekké alakuljanak át. Ezek a csoportok később nagyon hamar beleolvadtak a nagyobb és más körülmények között létrejött termelőszövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti gazdálkodás felé vezető út azonban mégiscsak rajtuk vezetett. Megalakulásuk és rövid életű működésük közelebb vitte a parasztságot a közös gazdálkodás gondolatához, és átmenetet jelentett a fejlettebb társulási formák felé.