Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Mindezeken kívül a világháborút követően általában is kedvezőtlen volt a mezőgazdaság helyzete; aggasztóan kevés állat maradt, de kevés volt a vetőmag és hiányoztak a szükséges munkagépek is. Ugyanakkor már 1945 nyarán bevezették a kötelező beszolgáltatást, először csak néhány termékre, később mind többre, szeptemberben már a hagyma is ezek közé tartozott. Mindezek a nehézségek teljesen magától érthetődően vetették fel a parasztokban a szövetkezés gondolatát. Tudjuk, hogy az erők különböző formában való egyesítésének gyakorlata Makón már komoly hagyományokkal rendelkezett, és megítélésünk szerint jórészt ennek köszönhető, hogy 1945 és 1949 között a különböző jellegű és célú szövetkezetek egész sorával találkozhatunk. Leghamarabb a hagymások szövetkezete a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete (METESZ) alakult újjá, pontosabban meg sem szűnt, csupán annyi történt, hogy az elmenekült vezetők helyére a hagymakertészek saját soraikból állítottak vezetőket. Ez még 1944 őszén történt, és munkájuk eredményét a korabeli makói újság így dicsérte: „sikerült az egész terménymennyiséget eladni, a város gazdasági vérkeringését beindítani és biztosítani a termelőknek nemcsak a magasabb árat, hanem az ártöbbletet is, amelyet az egykéz nyereségéhsége és fölösleges hivatalnoki kara visszatartott." A folyamatosan dolgozó szövetkezet 1945. május 6-án ünnepélyes külsőségek között alakult újjá, és a teljes neve „Makó és Vidéke Hagymakertészeknek Termelő és Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezete" lett. A Makói Földművesszövetkezet 1946. november 28-án alakult meg és sokoldalú tevékenységet folytatott. Fő célja a mezőgazdasági termelés és terményértékesítés segítése volt, később felügyelete alá tartoztak a kishaszonbérlők szövetkezetei is. 80 sertéssel hizlaldát hoztak létre, hagyma-, zöldség- és gyümölcstermelő szakcsoportokat alapítottak, majd boltokat is nyitottak. 1948-ban már 6 traktoruk szántotta a makói gazdák földjét. A felszabadulás előttinél sokkal enyhébb, de még így is szorongató földhiány és az uzsora jellegű bérleti díj miatt 1948 őszén rendelet született, amely szerint a 25 kat. holdnál nagyobb bérleteket az állam igénybe veszi, és ebből 3—10 kat. holdas tételeket juttat a kisbérlőknek. Ez nagyon nagy kedvezmény volt az arra rászorulóknak, és hogy az így területhez jutott kisbérlők tevékenysége ne forgácsolódjék szét, a Hagymaházban tartott értekezleten ,,a mezőgazdasági munkások és a kisbérlők kinyil vánították. hogy a bérlet formájában juttatott földeket szövetkezeti alapon kívánják művelni". A bérletkisajátításokat rendkívül gyorsan, nem egészen egv hónap alat elvégezték, s ennek során 181 „nagybirtokostól és zsírosparaszttól" összesen 1041 kat. holdat vettek igénybe, az „előhaszonbérleti rendelet" alapján. Egy-egy nagyobb területen ún. bérlöcsoportok alakultak, majd több bérlőcsonort földbérlő-szövetkezeteket hozott létre. Három ilyen bérlőszövetkezetről van tudomásunk. Az első még 1948. szeptember elején alakult Makópusztán 20 taggal 110 kat. holdon. A második sem sokkal később jött 6* 83