Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

A kollektivizálás befejezése óta eltelt évtizedben a szövetkezeti termelés és gazdálkodás pályája felfelé ívelt. Ez a pálya azonban még nagyon is egyenetlen. A termelés fontos ágai kimaradtak a fejlődésből, és a gazdálkodás lényeges jegyei maradtaik kedvezőtlenek. Ám egészében a fejlődés erőteljes, és az üzemek többségében ennek szilárd alapjai megteremtődtek. Az előrehaladás nélkülözhetetlen előfeltétele volt a szövetkezetek önállósága. További előrehaladásuk sem képzelhető el enélkül. Önállóságuk társadalmi elismerést nyert érdekképviseleti szerveik — a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a területi szövetségeknek — életrehívásában. Önállóságuk gazdasági alapját pedig az a gazdaságpolitika vetette meg, amely a szövetkezetek többsége számára a jövedelmező gazdálkodás feltételeit megteremtette, s amelynek fenntartása és folytatása fejlődésük záloga a jövőben is. Az általános társadalmi haladás számára pedig annak lehet különös jelentősége, hogy a szövetkezetek önállóságának növekedését az önigazgatás demokratikus vonásainak erősödése kísérte. Ez a jelenség nem általános, gyakran formális és ezzel ellentétes tendencia is jelentkezik. Amennyiben azonban a szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodása demokratikus önigazgatással fog párosulni, ez a körülmény nemcsak a termelés új erőforrását nyitja meg, de egyszersmind az emberi haladás szempontjából is figyelemreméltó jelenség lesz.