Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

velük a termelés kockázatát. A társadalmi biztosításba való bevonásuk is — amelynek ugyancsak kiemelkedő jelentősége volt a tsz-ek munkaerőhelyzetének javításában — a termelőszövetkezeti tagok dolgozói minőségének fokozottabb elismerését jelentette. Még nagyobb ezeknek az intézkedéseknek elvi jelentősége, mivel a szocializmussal összeférhetetlen társadalmi egyenlőtlenség lebontását egyengetik. A tsz-ek önálló vállalati gazdálkodásának alapját — tehát a tulajdoni és termelési viszonyaik reformjának hatályosságát — a mezőgazdasági termelői árak felemelése és adósságaik törlése vetette meg. Valamennyiét? A szövetkezetek nagyobb része lett képes arra, hogy saját jövedelméből fedezze a termelésnek a korábbihoz hasonló vagy annál valamivel nagyobb mértékű bővítését. A tsz-ek közel egyharmada — a kedvezőtlen természeti feltételek között gazdálkodók — helyzetében lényegi változást ezek az intézkedések nem hoztak, a termelés normális vitelét azonban ezekben a szövetkezetekben is elősegítették. Az említett intézkedések összessége a termelőszövetkeztek nagyobb részének viszonylag gyors megerősödéséhez vezetett, vonzóbbá tette a szövetkezeti nagyüzemi termelést, és anyagilag is érdekeltebbé tette a szövetkezeti parasztokat a közös gazdaság munkáinak végzésében. A reform meggyorsította a szövetkezetek termelési és jövedelmi színvonalának differenciálódását. Megteremtette a termelőszövetkezetek önigazgatásának alapját, és megszilárdította annak a szélesebb körű vezető rétegnek a helyzetét, amely a nagyüzemi termelés fejlesztésének fő képviselője a termelőszövetkezetekben. Hogyan reagált a szövetkezeti parasztság az állam gazdaságpolitikájának erre a fordulatára? A negyvenes évek második felének kedvező légkörében kistulajdonosként emelkedő paraszti zöm elutasította a szövetkezeti nagyüzemi termelést, az új életviszonyoktól felemelkedését féltette. Előbb tudomásul kellett vennie, hogy kistulajdonosként nem emelkedhet. A mezőgazdaságon kívüli munkavállalás tömeg jelensége a szövetkezet elutasítását és a kistulajdonosi emelkedés ábrándjának feladását egyként kifejezte. Mihelyt azonban a termelőszövetkezet anyagi és belső szervezeti viszonyai a gyarapodás és emelkedés számára kitágultak, a nagyüzem és a parasztcsalád érdekeinek reálisabb összekapcsolására alkalmassá vált, a parasztság magatartása a közös gazdasággal szemben megváltozott. A garantált pénzbeni munkadíjazás bevezetése és a tsz-tagok munkaügyi helyzetének szabályozása, a családi (részes) művelés legalizálása, a háztáji és a közös gazdaság kapcsolatának új szabályozása a nagyüzemi gazdaság hajtóerejeként fogta be a kulturált életmódot, a tartós javakat, a gyermekek magasabb iskoláztatását kívánó és e célokért nagy erőfeszítésre kész parasztcsalád feltörekvését. Ez a másik fő forrás a szövetkezeti termelés fellendülésének a hatvanas évek második felében. A termelőszövetkezeti tagok, családtagok, tehát a tsz-családnak a közös gazdaságból nyert munkautáni jövedelme ezekben az esztendőkben