Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

daságát. De azon igyekezett, hogy a közös gazdasághoz való kapcsolatát minél inkább a háztáji termelése számára hasznosítsa. A közös gazdaság fejlesztése nem volt szívügye. Sőt gyakoriak voltak azok a közgyűlési viták, amelyekben a szövetkezet vezetőkkel és más tagokkal szemben a beruházások ellen foglalt állást. A jövedelem minél nagyobb részének felosztásáért kardoskodott. Az első jelentős megegyezés A részes művelés térhódítása ezekben az esztendőkben részben ennek a paraszti törekvésnek volt az eredménye. Előbb a fennálló rendelkezések ellenére, utóbb az állami szervek jóváhagyásával a termelőszövetkezetek túlnyomó részében a kapás növények, főként a kukorica termelése és a kaszálás résziben történt. A háztáji gazdálkodás —• a szőlős vidékektől eltekintve — az állattartáson nyugodott. És a háztáji állat megengedetten is több volt, mint amennyinek tartásához a háztáji föld elegendő takarmányt nyújthatott. A közös gazdaság takarmánytermésétől és annak felhasználásától függött a háztáji állatállomány. Ez a körülmény különösen gyengébb takarmány term és esetén — ami elég gyakori volt — bizonytalan helyzetet teremtett, és ellentétre vezetett a tagok és a vezetés között. A szövetkezeti tagokat e^véni állattartásuk biztonsága vezette, ami egyúttal a biztosabb és a nagyobb jövedelmet is jelentette számukra. Előnybe helyezték a takarmányt termő szövetkezeti földek részibe művelését mindenekelőtt azért, mert így a termés egy része termék formájában közvetlenül tulajdonukba került, felhasználásáról kizárólagosan rendelkezhettek. De előnyösebb volt számukra a művelésnek ez a módja azért is, mert a kialakulóban levő nagyüzemben így jutottak biztonságosabban munkájuk ellenértékéhez. Évekig tartott a nagyüzemi táblák kialakítása. Âm a nagy táblákon is, nagyüzemi munkaszervezel ben ugyan, de kisüzemi technikával folyt a növényápolás, a gabona kivételével, a betakarítás is. A termelés eredménye döntően a tagok szorgalmától és gondos munkájától függött. De a nagyüzemi munkaszervezetekből ezekben az években hiányzott a nagyüzemi munkafegyelem. Ezért, és az akkori jövedelemelosztási rendszer következtében is, a tsz-tagnak nemcsak az időjárásból, a közgazdasági viszonyokból, az igazgatási szervek döntéseiből fakadó kockázatot kellett viselnie, hanem más tsz-tagnak hanyag munkájából vagy a munkától távolmaradásának következményét is. A munka ellenértékét veszélyeztető ez utóbbi kockázatot a családi szervezetben családi fegyelemmel folyó részes művelés kirekesztette. A szövetkezeti parasztoknak ez a törekvése — a nagyüzemi átalakulásnak ebben az időszakában — megegyezett a közös gazdaság megerősödésének és a népgazdaság érdekével. Ez az egybeesés nem mindenki számára és nem egyszerre lett világos. Szerencsére a dogmatizmus szellemétől sza-