Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

Ezekben az években — ahogyan Fazekas Béla Mezőgazdaságunk a felszabadulás után c. könyvében közli — több mint négyszázezer parasztot sújtottak bírsággal, ítéltek el, vagy internáltak. Parasztok és proletárok Ez a gazdaságpolitika nagy hatást gyakorolt a falusi dolgozókra, gondolkodásukra és magatartásukra. A felszabadulást követő néhány esztendőt, amely a paraszti tulajdon lázas sietségű térhódításának korszaka volt, hirtelenül és élesen a termelőeszközök és a termékek tulajdonának korlátozása váltotta fel. Tilalomfák nőttek a gyarapodás és a paraszti emelkedés ismert és bevált útjai elé. S milyen perspektívával? Az egyéni tulajdonon alapuló szabad gazdálkodásra való visszatérés reménye gyorsan gyengült; 1953 júniusa és 1956 októbere után is csak hetekre vagy hónapokra támadhatott tömegesen annak hite. hogy a visszafordulás lehetséges. Azt tapasztalták, hogy inkább előbb mint utóbb megszűnik a paraszt és a föld, az állat, a szerszámok régi és öröknek hitt kapcsolata. Elválik a munka és a termelőeszközök tulajdona, s hogy egyesül-e újból és hogyan, erről akkor nemcsak a parasztoknak nem volt világos elképzelése. Előbb csak a sokföldű parasztok tulajdona nem volt többé a régi. Az első csapást erre az a rendelkezés mérte, amely nem volt többé tekintettel arra, hogy a tulajdonos személyesen is résztvesz a föld megművelésében. Hátrányos megkülönböztetés sújtotta, akinek 25 holdnál több földje voll. A társadalmi emelkedést és az anyagi biztonságot immár nem a minél több föld szerzése jelentette. Ellenkezőleg. Tanúi lettek olyasminek, hogy parasztok a földtől szabadultak, áron alul adták vagy elhagyták. Ám azután mindenki földjével történt, illetve történhetett valami. A kollektivizálást kísérő tagosítás megszüntette a paraszt és a föld szilárd kapcsolatát: nem egyesek, hanem a község egész birtoklási rendjét forgatta fel. Különösen ahol ismételten tagosítottak, s ilyen község nem kevés volt. Az ár- és adópolitika, a beszolgáltatás, az ezzel járó zaklatás, a már egyáltalán nem kifizetődő gazdálkodás ugyancsak a paraszt és a föld régi kapcsolatát ásta alá. Mit tettek? Sokan először tekintettek körül munkásszemmel. Azt vették számba, hogyan hasznosíthatnák a legelőnyösebben a család munkaerejét. Ki lépjen a szövetkezetbe, vagy maradjon egyáltalán a mezőgazdasági termelésben, s ki menjen el a faluból építkezéshez, a bányába vagy az iparba. Sokan nem ragaszkodtak többé a földhöz és a mezőgazdasági termeléshez. Munkaerejük jobb hasznosításának útját keresték. Megtehették. Az iparosítás és a kollektivizálás egyidejűségének egyik fontos következménye volt az, hogy a parasztok nem kerültek kényszerhelyzetbe, nem kellett minden körülmények között és feltételek mellett a mezőgazdaságban maradniok. Volt választásuk: ipari munkássá lehettek. A paraszti tulajdon elleni rendszabályokra és a kényszerű kollektivizá-