Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

A holtmunka-ráfordítás nagysága a főágazatokban Holtmunka-költségek Év a növénytermelésben költség ezer Ft szint az állattenyésztésben költségezer Ft szint 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1 072 2 233 4 009 6 819 7 334 9 147 16 394 16 245 16 933 18 537 31 38 28 47 48 50 60 62 67 57 1 124 1 758 4 614 5 564 6 436 6 306 10 164 11 077 13 337 14 206 166 123 93 80 74 83 96 91 103 99 kívüli veszteséggel járt, amit 1964-ig fokozatosan javuló helyzet követeli. Az állattenyésztésben a takarmányköltségek magas szintje elég meghatározó szerepet játszik a költségek alakulásában. Pontosabban a takarmányozás hatékonyságán állhat vagy bukhat az állattenyésztés jövedelmezősége. Ami a gazdálkodás színvonalát és annak fejlődését illeti, azt jól mutatja az első öt év költségszintjének alakulása. A fajlagos teljesítmények növelésével egyidejűleg a termékegységre jutó takarmány egyre kisebb mennyisége vezetett végeredményben a költségszint jelentős csökkenéséhez. Az utolsó öt évben azonban megváltozott a helyzet. A teljesítmények növekedését egyrészt a tenyésztési, másrészt a tartási körülmények már nem tették lehetővé, hasonlóképpen nem volt lehetséges az adott körülmények között a termékegységre jutó takarmányok mennyiségének csökkentése sem. Ezzel szemben az emelkedő takarmányárak, az azonos technológia ipar árváltozásokból eredő költség emelkedése ismét a költségszint növekedéséhez vezetett, ami 1968-ban a száj- és körömfájás hatása alatt már olyan mértéket öltött, hogy a holtmunkaköltségek meghaladták a termelési értéket. így tehát az állattenyésztésben nemcsak nettó jövedelem nem realizálódott, hanem még az ott dolgozók munkadíjának kiegyenlítését biztosító bruttó jövedelemrész előállítása is más ágazatokra, a növénytermelésre és a kiegészítő tevékenységre várt. Valamelyest javult a helyzet 1969-ben, de csak kis mértékben. Az állattenyésztéssel foglalkozó különböző fejezetekben utaltunk arra. hogy elsősorban ökonómiai megfontolások vezették a termelőszövetkezetet akkor, amikor állatállományának lényeges fejlesztésétől tartózkodott, Már korábban felismerték saját gazdaságukban azt a visszás helyzetet,