Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

elsősorban a lucernamag-termeiésben értek el kiváló eredményt, mivel kitűnő szénatermés mellett 1968-ban csak a lucernamag értékesítésének árbevétele meghaladta az egymillió forintot, de 1969-ben is elérte a 7ÜÜ ezer forintot. Az árutermelésen belül fokozatosan csökkent, és ma már jelentéktelennek tekinthető a burgonya vetésterülete, míg a zöldségtermelés mintegy 60 kat. h.-on alakult ki az utóbbi években. Egészen a legutolsó időszakig rendkívül kedvezőtlen tendenciát mutatott a szálastakarmánytermelés alakulása. A termelőszövetkezet megalakulásának évében még a vetésterület kereken egynegyedén termeltek évelő pillangós, illetve egynyári szálastakarmányokat, nem is rossz terméseredménnyel. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarhatartás szerény növelése, másik oldalról a növényi árutermelés előtérbe helyezése a szálastakarmánytermelés folyamatos visszaesését eredményezte. Mindennek az lett az eredménye, hogy a vetésterületi arányokat tekintve 1965-ben már csak a fele volt a szálastakarmányok vetésterülete az 1959—1960. évinek. Ez volt egyúttal a mélypont, aminek kialakulásához azonban elemi csapások (pocokkár, aszály) is hozzájárult. Ettől kezdve, egyrészt az állatállomány növelése, másrészt az ésszerűbb vetésváltás kialakítása, de nem utolsósorban a magtermelés előtérbe kerülése főként az évelő pilangósok és ezen belül is a lucernatermelés jelentős kiterjesztését eredményezte. Az 1965. évi 4,6%-ról 1968-ra már 13,9%-ra emelkedett vetésterületi aránya, ami az egyesülést is figyelembe véve területileg 228 kat. h.-dal szemben 796 kat. h.-at jelentett. Sajnos ugyanakkor nem követte ezt az egynyári szálastakarmány-termelés növekedése, sőt annak területi aránya 1968-ig 1965-höz képest csökkent, így együttesen még mindig 20% alatt van a szálastakarmány-termelés. A lucernatermelésben elért kedvező terméseredményekkel szemben az országos tendenciának megfelelően stagnált, sőt bizonyos mértékig még csökkent is az egynyári szálastakarmányok terméseredménye, ami némiképpen az ágazattal szembeni érdektelenségre, a ráfordítások növelésének hiányára utal. Az 1969. évi vetésszerkezetben ismét csökkent (9,0%-ra) az évelő pillangósok aránya, a másodvetésekkel együtt ugyanakkor 11,9%-ot tett ki az egynyári szálastakarmányok vetésterülete. Javulás tehát változatlanul nem tapasztalható. 3. Termésátlagok a növénytermelésben Az egyes fejezetekben már több ízben kitértünk arra, hogy a termelőszövetkezet életében az egyesülések mindig a korábbi szervezet átmeneti gyengülését jelentette a termelőerők és ezen belül is a termőföld tekintetében. Ennek állandó szem előtt tartásával lehet csak értékelni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt tíz év alatt a gazdaság a növénytermelés termésátlagai területén elért. Az alakulás évét bázisként tekintve, amikor a gazdaság termésátlagai sok terméknél magasan fölötte voltak az országos átlagnak, elsősorban az