Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

termelés egyéb ágazataiban fokozatosan felszabaduló munkaerő foglalkoztatásában van. A telepítés időszakában még jelentős nagyságú jövedelemforrásként számítottak az ültetvényre. Ez a várakozás azonban nem következett be, aminek több oka is van. Nem volt szerencsés a fajtamegválasztás, pontosabban a telepítési időszakban nem kapott minden esetben a termelőszövetkezet olyan csemegefajtákat, amilyet telepíteni szeretett volna. A kommersz szőlőfajták a szőlőtermelésre nem elsőrendű területen sem nagy mennyiségű, sem jó minőségű termést nem hoznak, így a jelentős munka és anyagráfordítás a termésben nem térül meg. Valamelyest javíthat a helyzeten a gazdaságon belüli feldolgozás és a VOSZK-kal közös érdekeltségű palackozott borértékesítés. A jövőt tekintve azonban le kell vonni a gazdaság vezetőinek azt a következtetést, hogy a terület szőlő- és bortermelés szempontjából nem versenyképes a környező hagyományos borvidékkel, így minden további telepítéstől tartózkodni kell. Az arányok változásában jelentős szerepet játszott az erdőterület átvétele a községi tanácsoktól. Az erdőállomány jelentős szerepet soha nem fog játszani a gazdaság életében, az erdőgazdaság mindig csak a tagok tüzelővel, valamint a gazdaság és a lakosság szerfával való ellátásának forrása lesz. Ebben azonban jelentős szerepe van, és a továbbiakban is szükség lesz arra a minimális anyagi és munkaráfordításra, ami a faállomány kielégítő minőségét biztosítja, az állományt fenntartja és szükség szerint pótolja. A szőlőtelepítéssel az intenziválás felé hajlást mintegy ellensúlyozta az erdőterületek átvétele, és ezzel az extenzív művelési ágak viszonylag nagyobb súlyának belépése. A harmadik tényező a rét- és legelőgazdálkodásban bekövetkezett változás volt. A gazdaság közös művelés alatt álló területéből már 1962-ben 485 kat. hold rét és 128 kat. hold legelő állt a közös állatállomány rendelkezésére. A rét és a legelő együttes területe ebben az időszakban a mezőgazdaságilag művelt terület 13,3%-át tette ki. Az ezt követő egyesülések ellenére a közös művelés alatt álló rétterület 301 kat. holdra csökkent, a legelő pedig csak 192 kat. holdra növekedett. Együttesen 1969-ben a mezőgazdaságilag művelt terület 6,9%-át tette csak ki. A rét- és a legelőterületek jelentős részét tehát a gazdaság a háztáji állatállomány rendelkezésére bocsátotta, és ezzel rákényszerítette a közös gazdaságot a szántóföldi takarmánytermelés növelésére és az állatállományt gyakorlatilag kizárólag a szántóföldi takarmányon való tartásra. Ez volt egyik oka annak, hogy a közös gazdaság juhállományát csökkenteni volt kénytelen. A rét- és legelőterületek egy részének a közös gazdálkodásból való kikapcsolása tehát relatíve ismét az intenzívebb művelési ágak nagyobb súlyához vezetett. A művelési ágváltozások végeredményben jelentős változást nem hoztak. A gazdálkodás fő súlya változatlanul a szántóföldi termelésen nyugszik, az egyéb művelési ágak ennek csak szerény kiegészítését jelentik, és mind ma, mind pedig a jövőben csak kis jelentőséggel bírnak a gazdaság termelésszerkezetében.