Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

A jövőben a szakosítás előrehaladásával az állattenyésztő telepek egy részét, így elsőként az épülő új sertéstelepet vonják ki a területi üzemegységvezető hatásköréből, és önálló telepként fog funkcionálni. A termelőszövetkezeten belüli vállalati tagozódás tehát hűen követte azokat a változásokat, amelyeket a gazdaság fejlődésében az élet megkövetelt. A szervezeti felépítésben a gazdaság vezetői nem ragaszkodtak merev sémákhoz, kezdeményezéseik elsősorban arra irányultak, hogy a termelésiszolgáltatási tevékenység ésszerű végrehajtását minél jobban szolgáló szervezeti kereteket, egységeket alakítsanak ki. Ezeknek az egységeknek a jellegét a termelés adottságaitól, a vezetők képzettségeitől és a termelőszövetkezeten belüli munkamegosztás követelményeitől függően alakították ki és fejlesztik tovább. 2. A vezetés szervezete A vezetés szervezete magában foglalja az egyes vezető személyek és szervek alá-fölérendelési viszonyát, hatáskörét és felelősségét, valamint a funkciók kapcsolódását. A vezetés szervezete a Közös Üt Termelőszövetkezetben mindig idomult az üzemi szervezethez, azzal nem került soha ellentétbe. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kezdeti évek egyszerű vezetési szervezetétől eltekintve, amikor az elnök gyakorlatilag egy személyben irányította a gazdaság minden tevékenységét a brigádvezetők segítségével, nem találhatunk ún. tiszta típusú vezetési szervezetet a termelőszövetkezetben. Az üzemegységi rendszerrel a területi típusú szervezet lépett előtérbe, azonban a gépesítés kezdettől fogva kiemelt volta korlátozta ezt a formát, ami később azután egyre inkább kombinált típusú vezetési szervezet felé tolódott el. Az üzemegységeket egy vezető 1—2 brigád vezető segítségével irányítja. A feladatokat a központi ágazati vezetés szabja meg, az üzemegység-vezető a végrehajtásról gondoskodik, ellenőrzi a munkák mennyiségi és minőségi teljesítését. Az üzemegységek a bérgazdálkodás tekintetében már ma is önelszámoló egységek, melyek bértömeg-gazdálkodást folytatnak, így az üzemegységvezető végeredményben a végrehajtó tevékenységen túl érdemi munkát végez, amikor az ellenőrzése alá tartozó terület munkadíjgazdálkodását személyi felelősséggel irányítja. A szakmai vezetést a központi vezető testület ágazati felelősei irányítják, így a növénytermelést a növénytermelő agronómus és a kertésztechnikus, az állattenyésztést a főállattenyésztő és az állatorvos, a gépesítést egy felsőfokú technikusi végzettségű üzemvezető. A mellék- és a kiegészítő üzemek önálló vezetőkkel rendelkeznek. Az ágazati és a mellékkiegészítő üzemi vezetők egymás közötti, valamint ezek és az üzemegységvezetők közötti összhangot az elnök és az elnökhelyettes biztosítja, ökonó-