Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

1960- ban 1961- ben 1962- ben 1965-ben 1969-ben 1371 kat. h. 2300 kat. h. 4726 kat. h. 6303 kat. h. 7123 kat. h. volt, amiből a mezőgazdaságilag művelt terület 1959-ben még 100%, míg 1968-ban már csak 86% volt. Az erdő és a földadó alá nem eső terület a községi erdők átvétele, valamint a majorok és az utak kialakítása során növekedett. Korábban már utaltunk arra, hogy a területnövekedéssel egyidejűleg csökkent az átlagos aranykoronaérték. Az alapításkori terület összes kataszteri tiszta jövedelme 14 829 aranykorona volt, 5,4-szeres növekedésével szemben a kataszteri tiszta jövedelem csak háromszorosra emelkedett. A közös művelés alatt álló mezőgazdaságilag művelt terület egy kataszteri holdjára jutó kataszteri tiszta jövedelem 1959-ben 10,8 aranykorona, 1968ban 7,0 aranykorona volt. A föld minőségét jelző kataszteri tiszta jövedelem ismert hibái ellenére jól tájékoztat viszonylag kis területen belül a terület termőképességéről. A terület növekedésével egyidejűleg tapasztalt mintegy 35%-os aranykorona értékcsökkenés mindenképpen azt mutatja hogy a termelőszövetkezet történetében a növekedés során egyidejűleg jelentős mértékben csökkent az alapvető termelőerő, a termőföld átlagos termőképessége. A gazdaság fejlődésének mérlege során tehát ezt a körülményt mindig számításba kell venni, illetve az értékelés során nem elegendő az eredményeket termőterületre számolni, hanem a reális értékelés érdekében a kataszteri tiszta jövedelemmel is egybe kell vetni. A termelőszövetkezet közös vagyona tíz év alatt majdnem húszszorosára emelkedett (10. táblázat). Ezen belül jellegzetes változást mutat az álló- és a forgóeszközök értékének változása. A közös gazdaság életének első hatéves időszakát az állóeszközállomány gyors ütemű növelése jellemezte. Ez megfelelt egyrészt a termelőszövetkezet fejlődése alapvető feltételének, és egyúttal annak a gazdaságpolitikai koncepciónak is, miszerint a termelés bővítésének, a foglalkoztatás, de egyúttal a jövedelem növelésének is elsőrendű feltétele az allóeszközállomány növelése. Az állóeszközállomány értéke 1959 és 1965 közöli 1,7 millió forintról 33,9 millió forintra emelkedett. Az utolsó három év eszközértékénél figyelembe kell venni egyrészt a kétszeri átértékelést, másrészt pedig az 1968. évi nagy változást, amikor az állatállományt teljes 2. Az álló- és forgóeszközök