Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

növénytermelés nézőpontjából rendkívül fontos a vegetációs időszak hőösszegének alakulása, amely általában meghaladja a 3100 °C~ot, sokéves átlagban 3250 °C-ra tehető. A napsütötte órák száma eléri az évi kétezret, a tenyészidőszak napfénytartalma sokévi átlagban 1500 óra. A kedvező csapadékeloszlás és -mennyiség ellenére Géczy Gábor adatai szerint a terület vízháztartási mérlege évi 150 mm vízhiányt mutat. A talajviszonyok visszatükrözik szerkezeti elemeiken túl a klímaviszonyok, a korábbi természetes növénytakaró és a szántóföldi művelés időtartamának hatását. Fizikai állapotuk szerint a terület talajai nagyon változatosak. Talajfejlődési nézőpontból többségük a mezőségi talajok típusába sorolható. A löszön keletkezett kissé kötött mezőségi vályogtalajok termékenysége igen jó és főként megfelelő agrotechnikával jelentősen fokozható. Géczy Gábor átlagos minősítése szerint

6 a termelőszövetkezetet határoló hat község közül Belvárdgyula szántóföldi területei kitűnő, a többi községeké jó minőségűnek tekinthetők. Részletesebben vizsgálva a szántóterületek minőségét azt találjuk, hogy Belvárdgyula és Birján területének 91%-nál nagyobb hányada kitűnő, mintegy 5%-a közepes termékenységű. Hásságy Lothárd és Olasz szántóterületéből 76—91% kitűnő és jó termékenységü terület, 9—24% pedig gyenge és rossz minőségű. A legkedvezőtlenebb adottságú Magyarsarlós, melynek szántóterületéből csak 60—70%-ot tesz ki a kitűnő és jó minősítésű, míg 24—40% a gyenge és a rossz termékenységü szántó. Az állattartás lehetőségeinek elbírálásához szükséges a szántó, a rét és a legelő művelési ágak területének együttes vizsgálata. Eszerint Belvárdgyula és Birján területének 90%-ánál több a kitűnő és a jó termékenységü, és 10%-nál kevesebb a közepes termékenységü terület. Hásságy, Lothárd és Olasz községek területéből 75—90% között van a kitűnő és jó termékenységü, 11—21% között a gyenge és rossz, 10%-nál kevesebb a közepes termékenységü terület. Magyarsarlós határából csak 35—45%-ot tesz ki a kitűnő és jó termékenységü terület aránya, 31—41%-ot a gyenge és rossz (ebből mintegy 15—35% a rossz), valamint 10%-nál kevesebbet a közepes termékenységü terület. A rétek közül Belvárdgyula, Hásságy, Magyarsarlós és Olasz rétjei 90%-nál nagyobb arányban jó minőségűek, Birjáné teljes egészében közepes termékenységü, Lothárd rétterületének 50—70%-a jó, 30—50%-a pedig közepes termékenységü. A legelőterületek mind a hat községben egységesen közepes termékenységűnek tekinthetők. A történelmi részben említett, már hagyományos szőlőtelepítések ellenére a terület csak másodlagosan alkalmas szőlőtermelésre. 6 Géczy Gábor: Az ország mezőgazdasági területének igazgatási egységenkénti rangsorolása a természetes talajtermékenység alapján. Agrárgazdasági Kutató Intézet közlései. Budapest, 1968.