Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

is rövid idő alatt gyors fejlődésnek indultak. Gyula 1330-ban már két faluból állt. Gyula és Kisgyula egyaránt Jakab fiaié, a Gyulayak őseié volt. Már 1267-ben előfordult Birján község is a történelmi emlékekben, amelynek hajdani neve Bérán volt. A birjáni szőlőhegyek helyén állt a szentlászlói pálos monostor, amely később teljesen elpusztult. A terület gazdasági fejlődése folytatódott, népességének száma egyre nőtt. A megye a XV—XVI. század fordulóján az ország egyik legsűrűbben lakott, leggazdagabb megyéje volt/

1 A XVI—XVII. század szomorú történelmi eseményei, a mohácsi csatavesztés és az ezt követő török hódoltság az ország más területeihez hasonlóan nemcsak meggátolta a további fejlődést, hanem olyan károkat okozott, ami még hosszú időre rányomta bélyegét a terület gazdasági életére. 2. A török hódoltság után kialakuló helyzet A 150 évet meghaladó török uralom Baranyában 1686-ban rendült meg. Pécset 1686. október 22-én, Siklóst október 14-én foglalták el a Scherffenberg vezetésével küzdő csapatok. A harcok azonban még tovább folytak. A baranyai török erőket végleg a nagyharsányi csatában, 1687-ben zúzták szét, de az utolsó török kézben levő erődítmény, Szigetvár csak 1639-ben hódolt meg. A török utáni első beható, helyzetfelmérő összeírás 1696-ban készült. Az összeírás 260 községet tart nyilván a megyében, amely csak 40%-a a török előtti települések számának. A községeket átlagosan 10 család lakta, de volt sok olyan település is, ahol 2—5 családból állt a lakosság, összesen 2554 családot tartott nyilván az összeírás Baranyában, ami mintegy 13 ezer, maximum 20 ezer főt tehetett ki, a Mohács előtti lakosság 10%-át. Hasonló mértékű volt az anyagi veszteség is. Az ország egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott területe teljesen elszegényedett, a szétszórtan élő lakosság a korábban gondosan ápolt földek kis hányadát tudta csak megmaradt eszközeivel és szerény állatállományával megművelni. Az 1703. május 21-i adománylevél tanúsága szerint Német-Bolyt és környékét 42 faluval Batthyány Ádám vette meg az államtól 30 432 forintért. A gazdálkodáshoz szükséges munkaerő nagy része azonban hiányzott. Az ország más területeihez hasonlóan itt is megkezdődött az idegen ajkúak letelepedése. Kezdetben még csak beszivárgásról beszélhetünk, mivel 1720-ban csak 183 német háztartás volt egész Baranyában. Ezt követően azonban már tervszerű betelepítés kezdődött, aminek az lett /, Reuter Camillo: A török hódoltság emléke a baranyai helynevekben. Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 68.