Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

a bruttó jövedelem alacsony színvonalának ellentmondása jelentősen hozzájárult a gazdaság pénzügyi egyensúlyának megbomlásához s a mérleghiányhoz. A pénzbeni munkadíjazás bevezetésének másik megmaradt ellentmondása a részes műveléshez való ragaszkodás. Ez a tagság hangadó részének azzal a felfogásával függ össze, amely a háztájit fő jövedelemforrásnak tekinti, s a részes művelést a háztáji takarmány-ellátásának alapvető eszközeként veszi számításba. A szövetkezet vezetői minden közgyűlésen felvetik a részes művelés miatti veszteségeket és megszüntetésük fontosságát. Jellemző, hogy a vezetőség megígérte a pénzügyi elszámolás rendszerének megfelelően a háztáji gazdaságok takarmánnyal történő ellátását, de a tagság mégsem szavazta meg a részes művelés eltörlését. A részeshez való ragaszkodás lehetetlenségét bizonyítja, hogy a csúcsmunkák időszakában a rendszeresen dolgozó tagok 1969-ben a közösben napi 120 Ft körül „kerestek", de a részest akkor is vállalták, ha ott ennek csupán a felét kereshették meg. A vezetők véleménye szerint — s ezt az előzőekből is láthattuk — a részes művelés a szervezett nagyüzemi gazdálkodás egyik legnagyobb fékezője az Űj Élet Termelőszövetkezetben. A szervezeti kérdések között külön említést érdemel a gépüzem szervezete és az öntözőtelepek munkaszervezete. A 8 tehergépkocsi központi irányítás alatt áll. Egy személygépkocsival rendelkezik az elnök, 1 GAZ személygépkocsival a főagronómus és 1 NISA kocsi áll a főállattenyésztő rendelkezésére és egyéb ügyintézések céljára. Az erő- és munkagépeket a termelési terv feladatainak megfelelően az üzemegységek (1969-től pedig a kerületek) között arányosan szétosztották, s az üzemegységvezető diszponál felettük. Az összes gép üzemeltetéséért, üzembiztonságáért azonban a gépüzem vezetője, a gépészmérnök a felelős. A gépüzem tehát így kettős szervezethez tartozik, ami sok bonyodalmat okoz, mert az üzemegységek brigádvezetői keveset törődnek a gépek üzemeltetési problémáival. A gépműhely külön szervezetet alkot, közvetlenül a gépészmérnök felügyelete alá tartozik, s 10 szerelőből és 15 tanulóból áll. A gépműhely munkájában és fejlődésében jelentős fejlődést jelent a Dutraszerviz felépítése a Vörös Csillag Ttraktorgyárral történt szerződés alapján. Ez a szerződés új a termelőszövetkezet történetében, és kettős megoldást jelent. Egyrészt biztonságossá teszi a kialakítandó Dutra traktorpark üzemeltetését, másrészt kisegítő üzemágként a szövetkezetnek mellékjövedelmet ad az idegeneknek nyújtott szolgáltatás révén. A szerviz beruházási költségeit megtéríti a gyár, amelynek előnyös, hogy a környéken értékesített traktorok garanciális javításait a gyári szerelők utaztatása nélkül bonyolíthatja le. Az öntözőüzem munkaszervezete öntözőtelepenként alakult ki. A 300 kat. holdas telepen 2 szivattyú és 2 hidráns üzemel. Itt éjjeli műszak esetében 1 gépész és 2 csőtelepítő, nappali műszakban pedig 1 gépész, 2 csőtelepítő és hét fogatos (fogattal együtt) van beosztva. A 472 kat. holdas