Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

beszédeket, s tájékozatlansággal párosuló önzése gyakran ragadtatja el a közös gazdaság és a vezetők elleni megnyilvánulásokra. Az Űj Élet Termelőszövetkezet tagságában tehát a korábbi társadalmi rétegeződés lassan történő megszűnése s a közös gazdaságban való érdekeltség alapján új rétegeződés kialakulása tapasztalható. Ez a folyamat azonban lassúbb, mint általában az országban, mert a jó gazdákból alakult Tiszapart Termelőszövetkezet elkülönülése és jelenléte, a korábbi rétegeződés bizonyos mértékű konzerválódását inspirálja. Ily módon Tiszakarád község egészét tekintve megtalálhatók az új társadalmi vonások (városi munkások, szövetkezeti vezetők, a főleg szövetkezetből élő tagság és általában a szövetkezeti parasztság), de megmaradnak a hagyományos rétegződésnek főleg a társadalmi elkülönülésben és a viselkedésben mutatkozó jegyei is. Az időszak végéig megmaradt a munkaegységrendszer. A gazdasági feltételek még hiányoztak a pénzbeni díjazás bevezetéséhez. Az előlegek viszont növekedtek, s így a tagságnak teljesen megfelelt ez a díjazási és elosztási rendszer. A munkaegység és a munkaegységek értéke a vezetés állandó kérdőjele ebben az időszakban. A munkaegységek ugyanis nem mindig szoríthatók a tervezett keretekbe, márpedig a tényleges munkaráfordítás nélküli munakegységszám-növekedés a munkaegység értékének csökkenéséhez, ez pedig társadalmi bonyodalmakhoz vezet. A munkaegységek számának és értékének a változását a következő számok jelzik : 1960 1961 1963 1965 A munkaegységek száma, 1000 m.e. 43,9 138,6 103,9 124,7 Egy tagra jutó m.e. 303,3 226,0 189,0 230,0 1 kat. holdra jutó m.e. 35,5 40,0 22,0 26,0 A kat. holdra jutó munkaegységek számának csökkenése — az előző időszakhoz és e periódus első évéhez viszonyítva részben a gépesítéssel, részben a munkaegység-hígítási lehetőségek csökkenésével függ össze. Az egy tagra jutó átlagos munkaegység csökkenése az előző időszakhoz képest két okból ered. Egyrészt a korábbi periódusban több volt a közös munkára és a közös jövedelemre szoruló termelőszövetkezeti tag, másrészt több volt a kézi munka iránti igény is. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a szocialista átszervezéstől az egyesítésig terjedő időszakban az Űj Élet Termelőszövetkezet fejlődését elsősorban a termelési alapok növekedése jellemzi. A növénytermelés alapgépesítését megoldották, jelentős az állatállomány és a számára szükséges épületállomány növekedése. A termelési alapok növekedésének forrása alapvetően az állami támogatás és a jelentősen megnövekedett hitelállomány. A szövetkezet ebben az időszakban nem jut el odáig, hogy saját erőforrásra alapozva számottevő befektetést határozzon el.