Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története
termést ad, mint az őszi árpa (több év átlagában 1 q-val kevesebb a kukorica átlagtermése). Ugyanakkor az őszi árpa agrotechnikája nem okoz gondot, szinte teljes egészében gépesített, míg a kukoricával a növényápolástól kezdve a betakarítás befejezéséig mindig sok a probléma. Az árpa fehérjekoncentrációja is kedvezőbb a kukoricáénál, amit a termelőszövetkezetben minden hozzáértő tud. Az sem vitatható mennyivel kevesebb 1 kat. hold árpa termelési költsége, mint a kukoricáé (bár önköltségszámítást ekkor még nem végeztek). Nyilvánvaló tehát, hogy a kukorica vetésterületének fennmaradása, sőt növekedése elsősorban a részesművelési törekvések eredménye, s egyáltalán nem előnyös a közös gazdaság szempontjából. A különböző vetőmagvakkal történő kísérletezés változó növényekkel és területen, de nem mindig sikerrel folyik, s így a struktúrában is eltérő az arány. (PL: 1963-ban 1230 kat. holdra terveztek vetőmagelőállítást burgonya, uborka, borsó, paprika, kender, kömény stb.-re), de igen sok probléma adódott a megkötött szerződések nem teljesítéséből. Az állattenyésztés is vegyes jellegűnek indult, hiszen minden állatfaj, az időszak elején a pecsenyecsirke is, előfordult. A csirkenevelést a sikertelenség, a juhászától pedig 1963-ban a felmerült sok probléma miatt felszámolták. A sertés és a szarvasmarha fennmaradása már bizonyos szakosodást jelent. A sertéstelep működése már a koncentráció és szakosodás megvalósításának jegyeit mutatja, de ez később inkább hátrányos, mint előnyös (1966 után). A szerkezetet és a profilt tekintve tehát ebben az időszakban a termelőszövetkezet vegyes profilú, az állattenyésztési irány felé tendáló fejlődéssel. Az állattenyésztésben a táj jellegével ellentétben a sertés előretörése a jellemző. A termelési szerkezetet alapvetően (a terület mintegy 90%ára) a tervlebontás alapján a tanácsi szervektől kapott feladatok határozzák meg. 5. A növénytermelés és az állattenyésztés színvonala Nem célunk itt minden ágazat és termék színvonalával foglalkozni, csupán röviden áttekinthetjük a színvonalat meghatározó technológiai feltételeket és a hozamok jellemzőit. A termelés és a gazdálkodás színvonalát jelző költség-jövedelem-számok bemutatására nincs lehetőség, mert ebben az időszakban még a szövetkezetben nem végzetek költség-jövedelemszámítást. A növénytermelés színvonalát jelző többéves termésátlagok arra utalnak, hogy a gazdaságban nem egyformán teremtik meg minden növény agrotechnikai feltételeit. A kalászosok termésátlagai az időszak átlagában már mintegy 35%-kal meghaladják a község háború előtti átlagait. Kedvező még — és az országos átlagot meghaladó — a cukorrépa termésátlaga (140—170 q). A kukorica termésátlaga a növényápolási és talajerőutánpótlási hiányosságok miatt alacsony. Ugyancsak nem tekinthető kielé-