Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

megőrzésére. A másik csoportba az eszközök vagy megtermelt értékek, termények eltulajdonításával kapcsolatos problémák tartoznak. Ezek közül a leggyakoribb a háztáji állatállomány számára történő takarmánylopás. A közös tulajdon védelmével kapcsolatos problémákra hívja fel a figyelmet az egyik vezetőségi értekezleten a termelőszövetkezet főkönyvelője : ,,A dolgozók nagy részéből hiányzik az öntudat, és nem ismerik a társadalmi tulajdon fogalmát. Gyakran előfordul, hogy a vezetés nem megfelelő, nincs meg a kellő ellenőrzés és felelősségre vonás. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy minden károsítást meg kell torolni, alkalmazni kell a felelősségre vonást. Az ellenőrzést úgy kell megszervezni, hogy egyetlen terület se maradjon ki." A főkönyvelő mondataiból világosan látszik a fejlődés első szakaszában az ellenőrzés hiánya, amely szinte elősegítette a közös tulajdon elleni vétségeket. Az ellenőrzés hiányosságait azonban a következő fejlődési szakaszban sem tudják a szövetkezetben megszüntetni. 2. A gazdasági, gazdálkodási problémák közül kiugró és külön említésre méltó ebben a fejlődési szakaszban a termelőeszközök, különösen az épületek elavultsága s a gépesítés alacsony színvonala. A szövetkezet az előző két évben gazdasági biztonságra törekszik, saját erőből még nincs módja gyorsabb ütemben növelni a korszerűbb termelőeszközöket, ugyanakkor a falu közvéleményének hatására a szinte felkínált hiteleket igen mérsékelten veszi igénybe. A harmadik évben az ebből eredő problémák már igen erőteljesen jelentkeznek, s megoldásuk sürgetővé válik. Érdemes erre vonatkozóan is néhány tényt idézni a korabeli jegyzőkönyvekből. Az állattenyésztés fejlesztését és a meglevő állomány megfelelő színvonalon történő tartását gátolja a kevés és rossz állapotban levő épület. Az épületek mindegyike tatarozásra szorul. Az építőbrigád háromszorosa sem tudná megoldani a jelentkező tatarozási feladatokat. Idézhetjük itt a vezetőségi jegyzőkönyvek néhány feljegyzését: „Szükségessé vált a magtárak és egyéb gazdasági épületek tatarozása. Mindent egybevetve jelenleg 60 férőhely tehénistállónk és 45 férőhely növendékistállónk van. A jelenlegi tehénistálló a követelményeknek nem felel meg, nincs benne biztosítva a most vásárolt gümőkórmentes tehénállomány szakszerű gondozása. A tehénállomány elhelyezését megoldja majd a most épülő 50 férőhelyes tehénistálló (ha őszre felépül)." Az 1960. év júniusában elkészített tatarozási és anyagszükségleti terv a következőket tartalmazza: „A jelenleg meglevő 40 fh. sertésfiaztató igen rossz állapotban van, a jelenlegi nádtető elavult, beázik. Az épület vályogfala a tető rossz állapota miatt elázott, és ezt téglával kell pótolnunk." „Ez évben befejeztük egy 50 fh. nyári növendékszállás építését, melyet az állatállomány növekedése következtében és a férőhely hiányában át kell alakítanunk, téliesíteni kell." „A 25 fh.-es növ. istálló átfedése és tatarozása is fontos. Az istálló jelenleg náddal van fedve, a tetőzet elavult, beázik, ennek következtében a