Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

alapján érdemes megfigyelni azokat a fontosabb társadalml-gazaasagi proolémákat, amelyek nemcsak erre az évre, hanem a fejlődés első szakaszára jellemzőek: 1. Rendkívül sok ebben az időszakban a közös tulajdon elleni vétségből és a munkafegyelem lazaságaiból eredő probléma. Ez szorosan összefügg azzal, hogy a tagság egy része még nem érzi magáénak a szövetkezetet, gondolkodásmódjában a szövetkezeti gazdaság nem a ,,mienk", hanem az ,,ővék" felfogás tükröződik. A tagokkal történt beszélgetés során kiderült, hogy az ,,ővék" kifejezésen egyesek az államot, mások a szövetkezet szűkebb vezetőségét, az úgynevezett „bennfenteseket" értették. Ez a gondolkodásmód szorosan összefüggött a korábbi földéhség, a földosztás és a megkapott föld közvetlen használatának elvesztéséből származó ellentmondással, továbbá a megmaradt kisüzemi környezettel. Az sem vitatható, hogy a kívülálló gazdák kevésbé tudatos, továbbá a reakciós elemek tudatos ellenállása eléggé erősen hatott a köztudatban e gondolkodásmód fennmaradására, sokszor erősödésére. A vezetők zöme a korábbi rossz hírű szövetkezeti csoportból tevődött össze, s bár e réteghez tartozók negatív tapasztalatai valójában hasznosak voltak a szövetkezet számára, mégis a belépő vagy kívülálló gazdák jó része bizalmatlanul figyelte minden lépésüket. A vezetőkkel szembeni bizalmatlanság igen lényeges forrása volt, hogy többségük korábban nem gazdálkodott, vagy a földosztás után kapott földön nem tudta a tekintélyes gazdálkodók körébe felküzdeni magát. Érdekes gondolati ellentmondásként jelenik meg akkor és még a későbbi időszakban is — a közös tulajdon elleni vétségeken keresztül — az említett gondolkodásmód. Leleplezéskor az „ővék"-et hangoztató emberek a „mienkre" hivatkoztak „úgyis a mienk" jelszóval, A közös tulajdonhoz és a munkafegyelemhez való viszony általában együtt jelentkezett, s a munkához jól viszonyulóknál ritkább a fegyelem elleni vétség. A tagságot e két szempont szerint osztályozva három csoportra oszthatjuk. Egyik — a legszűkebb csoport — a szorosabb értelemben vett vezetőség és a hozzájuk csatlakozó öntudatosabb tagság. Ez a csoport a szövetkezeti mozgalom korábbi szakaszában megedződött, zömét a párt politikáját tudatosan alkalmazó, ugyanakkor anyagi érdekeit tekintve teljesen a közös gazdasághoz kapcsolódó emberek teszik ki. A járási pártszervezet és a tanácsi szervek útmutatása és segítsége e csoporton keresztül realizálódik. A második — legnagyobb — csoportba azok a szövetkezeti tagok tartoznak, akiknek földszeretete, a mezőgazdasági munka hivatásszerű folytatása áll a gondolkodás középpontjában. Az e csoportba tartozó tagok többsége a vállalt feladatot szakszerűen és becsületesen végzi ugyan, de még eléggé erős benne a „földem", az „állatom", a „terményem" stb., tehát a magántulajdon utáni vágy. Igen nagy gondot fordítanak a háztáji gazdaságukra, s jellemző a közös és a háztáji szembenállásából eredő konfliktus. E csoport leginkább hajlamos a részes művelésre, szemben áll a „földhöz