Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

fel nem osztható szövetkezeti alap az 1958. évi 789 ezer Ft-ról 1,9 millióra növekszik. Figyelmet érdemel a tagságnak és a vezetőségnek a hitelektől való tartózkodása. Ez egyébként a község parasztságára általában jellemző. Nagyobb hitelfelvétel esetén a termelési feltételek gyorsabb fejlesztése válna lehetővé, de a parasztság fél az „eladósodástól". Ugyanakkor a hitelt szinte felajánlják a szövetkezet részére. Jellemző, hogy a hosszúlejáratú hitel állománya 1958-ban csupán 786 ezer Ft, s az időszak végén sem haladja meg a másfél milliót. Középlejáratú hitelt elsősorban állatvásárlásra vesznek fel (évente 150—190 ezer Ft-ot). Az üzemviteli hiteltől különösen óvakodnak (pl. 1958-ban mindössze 13,5 ezer Ft-ot vesznek fel). Munkaszervezés és munkafegyelem A munkaszervezés eléggé sok problémát jelent a szövetkezet vezetősége számára. A vezetőségi és közgyűlési jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a munkaszervezést elsősorban a tagság munkafegyelmének hiánya borítja fel. A tagokat sokszor egyenként kell felszólítani a munkára. A tagság jó része erősen törekszik háztáji gazdaságának gyarapítására. A munkafegyelmet és a szervezett munkát erősen dezorganizálja, hogy az egyéni parasztok egy része az új gazdaságpolitika lehetőségeivel élve megerősödött, és saját munkáján kívül napszámost vesz igénybe. A napszámbérek jóval nagyobbak, mint a termelőszövetkezeti tagok várható keresetei, s így a legnagyobb dologidőben a tagok egy része a közös helyett a „napszámot" választja. Ilyen körülmények között a megalakított brigád- és munkacsapat-szervezet bizonytalanná válik, tagjaik napról napra változnak. A munkák elvégzése elhúzódik, a tavaszi növényápolási munkákat nem sikerült idejében elvégezni, s nagy gondot okoz az öszi betakarítás elhúzódása. Ehhez járul a szakemberhiány, továbbá az, hogy a megválasztott vezetőségi tagok sem járnak elöl jó példával. Állandó gondot okoz, hogy a vezetőségi tagok nem járnak el a vezetőségi ülésekre, s közöttük is akadnak, akik napszámba járnak a közös munka helyett. A szervezési problémák megoldásában nagy előnyt jelent, hogy a lineáris vezetési szervezet két kulcsembere, az elnök és a főkönyvelő személye nem változik, s minden elképzelés megvalósítását megfelelő felelősséggel érzékelik és saját bőrükön érzik. Sokkal problematikusabb a főagronómus személyének labilitása, amely a termelőszövetkezet fejlődésének további szakaszaiban is folytatódik. A munkafegyelem megszilárdítása terén a vezetők nem idealisták, s a megoldást alapvetően az anyagi érdekeltségi rendszerben keresik. Azzal természetesen számolnak, hogy az egyes tagok anyagi lehetőségeit megszabja a közös gazdaságban elérhető eredmény. Az érdekeltség javítására tett intézkedések kiinduló pontja a természetbeni és pénzbeni premizálás