Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Matolcsi János: A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalma
A termelőszövetkezeti kezdeményezések a nagybérletek megszüntetéséről szóló rendelet megjelenése és a földbérlő szövetkezetek létrejötte után új lendületet vettek, de a közös gazdálkodásra vállalkozók már előnyösebb helyzetben voltak az úttörőknél, nemcsak azért, mert három fokozati típus közül választhattak, hanem jogilag rendezettebb viszonyok közé kerültek, nagmértékű állami támogatásban részesültek, a létrejövő állami gépállomások elsősorban nekik dolgoztak. Megkezdődött a felszabadulás után alakult termelőcsoportok eredményeinek és tapasztalatainak erőteljes népszerűsítése. Hogy a termelői társulások alakítására irányuló lendület mennyire jelentős volt, az kitűnik abból, hogy 1949 elején már 460 termelőcsoport, akkori nevükön tszcs létezett a földművesszövetkezetek keretében, amelyekben 10 000 tag 60 000 kat. holdat vallott a közös gazdasághoz tartozónak. Miként a termelőcsoportokban a volt mezőgazdasági munkások mellett a földhözjuttatottak, a földjükkel együtt belépő újgazdák játszottak szerepet, éppenúgy vitathatalan a földművesszövetkezetek szerepe a termelőszövetkezeti gazdálkodás előkészítésében. A falusi szövetkezeti mozgalom tehát az 1948-as fordulat után fejlődésének új szakaszába lépett.
