Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Matolcsi János: A földhözjuttatottak szövetkezeti mozgalma

— Kezdeményezik a megrongált öntözőberendezések helyreállítását, új öntözőberendezések létesítését ott, ahol a természeti adottságok azt lehetővé teszik. — Dohány- és rizstermelő szakcsoportokat szerveznek. — 1947-ben 100 000 gyümölcsfa csemetét osztanak ki a tagok között. —Kiemelkedő az az igyekezet, ahogyan a magánkézben levő gépműhelyektől függetlenedés végett, a földművesszövetkezetek megkezdték a gépműhely hálózat kiépítését. Megyénként felállítottak egy úgynevezett megyei gépállomást, és járási gépjavító műhelyeket. A megyei gépállomások a traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek generáljavítását végezték. 1946 októberéig 17 megyei gépállomást és 30 járási gépjavítóműhelyt szerveztek. Természetesen lehetetlen volna a földművesszövetkezetek gazdasági tevékenységének minden területét ismertetni. Az állattenyésztés területéről mégis meg kell említeni a tejgyűjtés és korpajuttatás, a darálás terén nyújtott termelést serkentő kedvezményeket. 1947-ben pedig már törzstenyészetek felállításáról tárgyaltak a földművelésügyi minisztériummal és nem egy helyen üzemeltek a földművesszövetkezeti baromfikeltető állomások vagy sertéshízlaló telepek. Az első termelőszövetkezeti kezdeményezések Mindezek az intézkedések az egyéni gazdálkodás erősítését, a földhözjuttatottak gazdasági talpraállítását szolgálták és végsősoron a háborúban oly sok kárt szenvedett magyar mezőgazdaság újjászervezését és fejlesztését mozdították elő. Következményeit tekintve azonban két és fél évtized távlatából legjelentősebbnek a táblásgazdálkodású csoportok szervezését kell minősítenünk, amelyek első sorban a földművesszövetkezetek tulajdonában levő gépek és felszerelések hatékonyabb hasznosításba végett jöttek létre, majd később pedig a földművesszövetkezetekre bízott tartalékföldek megmunkálására. Az első úgynevezett őstermelő csoport éppen itt a Viharsarokban, az akkor még Bihar megyéhez tartozó Sarkad községben Boros Gergely szervezése nyomán jött létre. De a közös gazdálkodás megvalósítására, vagy még inkább a közös gazdálkodással való kísérletezés végett sokkal több táblás csoport alakult, mint amennyit a krónika számon tart.. A Hansági Földművesszövetkezet művelte már 1945-ben Kapuvár község gazdát lanul maradt 110 kh cserföldjét, amelynek hozamából a Hanság 87 km csator nahálózatát tisztogatta, hídjait, átjáróit használhatóvá tette. Az ilyen változatoknál azonban nagyobb érdeklődésre tartanak számot azok a táblás csoportok, amelyeket újonnan földhözjuttatottak saját földjük kollektív megmunkálása végett hoztak létre, miként azt a sarkadiak is tették. Dánszentmiklóson Termelő és Értékesítő Szövetkezet alakult, amelynek tagjai 1945. március 13-án elhatározták, hogy a Ceglédi Takarékpénztár Egyesülettől igénybe vett 190 kh. földet a juttatottak közösen fogják művelni. Sarkadkeresztúron a földigénylő bizottság 27 tagja kezdett táblás művelést 1945 tavaszán. Felsőszelestén az uradalmi cselédek 1945 közepén külön földet kértek a Megyei Földbirtokrendező Tanácstól, hogy „azon szövetkezeti mintagazdaságot alapíthassanak", mert külön-külön gazdálkodni képtelenek vagyunk — főként pedig állatvásárlásra nincsen lehetősé-