Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Lázár Vilmos: A termelés beindítása a földreform végrehajtása után

înclési kényszert elkerülve terveinket valóra váltani, s amilyen mértékben az ország politikai-gazdasági konszolidációja előrehaladt, ez mind jobban sikerült is. A szántási-vetési, sőt a növényápolási munkák ellenőrzésére úgynevezett repülőbizottságokat szerveztünk, amelyek két minisztériumi megbízottból és a FÉKOSZ egy tagjából állottak, ezekhez csatlakoztak a vidéki pártszervezetek megbízottai. Ezeknek a bizottságoknak jelentéseit a hetenként ülésező Országos Operatív Bizottság megtárgyalta és megfelelő direktívákat adott. Legnagyobb gondunk a vetőmagvak előteremtése és a traktorok üzemanyag és alkatrész ellátásának biztosítása volt. 1945 őszén helyi készletekből a szükséges kenyérgabona-vetőmagnak mintegy felét sikerült csak előteremtenünk. 1,5 millió q hiányzott. Ebből 400 000 q-t a közellátás kötött készletei egyrészének feloldása révén sikerült nagy harcok árán biztosítani. De hogyan — Szobck András elvtárs közellátási államtitkár volt a hűséges őrzője ezeknek a készleteknek. Amikor vetőmagot kértünk tőle, csúnyán ránk mordult: az ország kenyeréből egy szemet sem adok — így Szobek elvtárs. Mire mi — a Földművelésügyi Minisztérium emberei azzal érveltünk, hogy a vetőmag a jövő évi kenyeret jelenti és hogy termelés nélkül nincs közellátás sem. Azután végül mégis megegyeztünk. De még így is hiányzott 1,2 millió q vetőmag. Az egyes megyék mint Hajdú, Nógrád, Fejér olyan vetőmag igényekkel léptek fel, amit teljesíteni nem tudtunk. Leutaztam Debrecenbe, Veszprémbe és Székesfehérvárra és fel Balassagyarmatra. Nagy csatákat vívtunk a megyék vezetőivel, elszámoltattuk újból és újból a nagygazdákat, de alig csurrant-cseppent valami. Fejér megye alispánja, Szirbik elvtárs óriási munkát végzett, hogy valahogy talpraállítsa a háborúban legtöbbet szenvedett megyéjét. A minisztérium 6 millió pengő rendkívüli segélyt folyósított a megyének. Miután a vetési munkák nagy zökkenőkkel mentek, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak tett jelentés alkalmából maga Vorosilov marsall fogadott, akinek őszintén feltártuk a helyzetet. Néhány nap múlva 1945. október 5-én Vorosilov marsall a Szovjetuniónak szállítandó 720 000 q búzát és rozsot feloldott a zárlat alól és elengedte az országnak. A vetőmagvak szétosztása a megyei székhelyeken levő terményforgalmi vállalat raktáraiból történt és minthogy viszonylag apró tételekben kellett kiosztani a magvakat, ez rendkívül sok munkát rótt ránk. Az FM 15—20 és a Növénytermelési Hivatal 10 embere állandóan úton volt és éjt nappá téve dolgozott. Az első időkben évenként 7—8000 vagon gabonavetőmagot osztottunk szét. A szovjet segítséggel sikerült 85%-ig teljesíteni vetéstervünket, de csak úgy, hogy több ezer pár lovat kaptunk kölcsön a szovjet katonai parancsnokságoktól, az őszi munkák elvégzésére. (Budapest környékén 500 párat, Baranya, Tolna és Fejér megyékben kb. 2500 párat és a Bácsalmási és Dánszentmiklósi lókórház összes gyógyult lovait, több mint 2000 párat.) A Szovjetunió segítsége tette nagyrészt lehetővé az állami traktor parkunk létrehozását: miután a traktorok nagyrésze gépészek, korcsmárosok, kereskedők és egyéb mezőgazdasággal nem foglalkozók kezén volt, akik ezzel uzsoráskodtak s arra hivatkoztak, hogy a traktorokat a háborúban „szerezték", a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével utasítást adtunk ki a traktorok legalizálására