Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)

Dr. Lázár Vilmos: A termelés beindítása a földreform végrehajtása után

nyitására". De mindkét szervezet létrejöttét a gazdasági felügyelők ellemezték elsősorban, mert jogaik megnyirbálását és pozíciójuk gyengítését látták benne. Holott egyik sem volt célunk. Csak azokat a .„jogokat" nyirbáltuk meg, amelyekkel a demokrácia elleni gáncsoskodás és nem egyszer szabotázs terén gyakoroltak. Célunk az új demokratikus kormányzat termelést irányító és szervező tevékenységének erősítése volt. Sajnos, ha ezeknek érdekében szigorúbb eszközökhöz kényszerültünk nyúlni, rendszerint a mi pártszerveink intettek le. Most 25 év múltán elmondhatjuk, hogy bizony igen sok hátrány származott abból a túl toleráns falusi politikából, amelyet a párt akkori vezetői — koalíciós érdekekre hivatkozva — folytattak. Irányító apparátusunk ugyan szinte elveszett a visszahúzó erők tengerében, de létezett és funkcionált is. Embereink néha emberfeletti munkáját, egyre inkább bénította a vonóerő és vetőmag hiány, valamint az infláció. De valahogyan úrrá kellett lenni a bajokon. Ad hoc intézkedésekkel nem sokra mentünk. Az egész ország mezőgazdaság termelését átfogó terv keretében lehetett csak irányítani. A párt segítségével sikerült megszilárdítani a miniszteri biztosok helyzetét. Joguk volt a községi-, járási és megyei termelési bizottságokat, gazdasági felügyelőségeket utasításokkal ellátni, az igák, gépek ésszerű kihasználása érdekében koordinációs rendelkezéseket kiadni és a vetőmag ellátás biztosítására a közellátási szervekkel egyetértésben megtenni a szükséges intézkedéseket. A Minisztérium elrendelte az igák és traktorok szántási kötelezettségét. A szántási, vetési és hordási idény alatt a termelési bizottságok engedélye nélkül, az igák és vontatók nem hagyhatták el községük területét. Minden fogatnak és traktornak a kölcsönös segítség elve alapján kellett dolgozniok. Bizonyos számú hold földet meg kellett szántaniuk és ha a sajátjukkal végeztek, a termelési bizottság kirendelhette azokat olyan gazdák földjének megszántására, akik iga nélkül voltak; ugyanez vonatkozott a traktorokra is. Azonban sokszor előfordult, hogy a falusi reakció beépülve a termelési bizottságba szabotálta ezeket az intézkedéseket. Az új gazdák hősies munkát végeztek. Nem egyszer eke és állat nélkül, ásóval, kapával fogtak hozzá juttatott földjük megmunkálásához. Magam láttam, hogy új gazdák örszentmiklóson és Ferencszálláson magukat fogták az eke elé. Egy utam alkalmával Nyáregyháza határában egy idős parasztember tevét fogottekéje elé, és azzal szántott. Kérdésemre elmondta, hogy a nem eke elé való állatot egy liter pálinkáért vette. Kérésemre a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Mezőgazdasági Osztályának titkára Oblacsev őrnagy egy pár lovat utalt ki a nyáregyházi gazdának és a teve az állatkertbe került. Az 1945—46 és a következő évekre vonatkozó termelési terveket, melyekst a közellátási tervek igényei alapján készítettünk el megyékre felbontva, a tájtermelési szempontok lehető figyelembevétel a gazdasági felügyelőkkel való megtárgyalás után, az ő és a termelési miniszteri biztosok irányításával igyekeztünk megvalósítani. Természetesen a termelendő növények megyékre való elosztása is csak hosszú viták és huzavonák után sikerült, hát még annak realizálása. Igyekeztünk — már amennyire a viszonyok megengedték — termelési propagandával, meggyőzéssel, anyagi ösztönzéssel (amennyiben ez rajtunk múlott), a ter-